Az Apollo-program az Egyesült Államok második – a hosszas előkészítő fázisa miatt a repülések sorrendjét tekintve harmadik – emberek részvételével végrehajtott űrprogramja volt, amely 1961 és 1972 között zajlott. A program célja kettős volt: a fő célként az ember Holdra juttatása fogalmazódott meg, mögöttes politikai célként pedig a hidegháború által életre hívott űrversenyben az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása volt a célkitűzés.

 

Miután az Obama-adminisztráció elkaszálta az Ares rakétacsaládot, az Egyesült Államok nehéz-hordozórakéta koncepció nélkül maradt. A törvényhozás azonban fellázadt ezen áldatlan állapot ellen, és nyomást gyakorolt az elnökre.

 

 

Van egy hatalmas baj az alacsony Föld körüli pályára irányuló űrhajózási programokkal: végső soron nem vezetnek sehová. Valamint Nemzetközi Űrállomás sem lesz mindörökké: legeslegkésőbb 2030 körül zárni kell majd a bázis programját, szerkezetének elöregedése miatt.

 

Ez pedig egy újabb tervezet, ezúttal nem kisebb mammuttól, mint a Boeing. 

 

 

A tervek szerint a CST-100 LEO-taxiként üzemelne, nem lenne képes hosszútávú űrutazásra. Maximum hét embert tudna feljuttatni, ami elég szűkös helyviszonyokat fog jelenteni, ha figyelembe vesszük, hogy méretben elmaradna az Oriontól, viszont cserébe relatíve olcsó lesz. A teljes CCDev finanszírozási összegért néhány alapvető rendszert illetve feladatot kell(ene) demonstrálniuk még idén, úgy mint mentőrendszer, hővédő rendszer, hermetikus vázstruktúra, ejtő- és vízi teszt, stb.

 

A NASA egy gigantikus rakétával készül a missziókra, ez juttatja majd célba a korábban Orionnak nevezett, ma már csak Multi-Purpose Crew Vehicle (MPCV) néven ismert űrhajót. Ebben valószínűleg négytagú legénység utazhat több hónapos vagy annál is hosszabb küldetésekre. A NASA tervei közt szerepel egy aszteroida és végül a Mars megközelítése.

 

 

Az űrhajót úgy tervezték meg, hogy hajtóműve, hőpajzsa és irányítási rendszere folyamatosan frissíthető legyen, ha új technológiák jelennek meg. 

 

Az űreszköz négy űrhajóst tudna távoli célpontokra, így egy kisbolygóra vagy a Marsra szállítani.

 

         Egy Atlas-5 rakéta indítása (Mars Reconnaissance Orbiter)

 

A Columbia vesztéből tanulva a hordozórakéta orrán fog utazni a gép a felszállás során.                                                                                                                                                                              A kereskedelmi űrrepülők fejlesztésére szánt támogatási pénzekből a Dream Chaser kapta a legtöbbet: a projektet 20 millió dollárral támogatta a NASA.

Fantáziarajz a kilövőpadon álló Dream Chaserről

 

A kereskedelmi űrrepülők fejlesztésére szánt támogatási pénzekből a Dream Chaser kapta a legtöbbet: a projektet 20 millió dollárral támogatta a NASA. A hét ember szállítására alkalmas repülő egy NASA által kifejlesztett prototípus továbbfejlesztett változata lesz. A Dream Chaser projekt teljes költsége elérheti az 1 milliárd dollárt. 

 

A SpaceDev Dream Chaser névre keresztelt gépe a NASA által 2 milliárd dollárért kifejlesztett HL-20-on alapul, melynek formavilágát az amerikaiak még a szovjetektől lesték el.

                                                                    2003. december 17. 1,2 Mach 20,7 km Brian Binnie

2004. április 8. 1,6 Mach 32,0 km Peter Siebold
2004. május 13. 2,5 Mach 64,4 km Mike Melvill
2004. június 21. 2,9 Mach 100,1 km Mike Melvill
2004. szeptember 29. 2,92 Mach 102.9 km Mike Melvill
2004. október 4. 3,09 Mach 112.0 km Brian Binnie

A Buran első és egyetlen orbitális repülése 1988. november 15-én volt. Egy átalakított Enyergija hordozórakéta indította el. Az űrhajósok nélküli gépen nem volt életfenntartó rendszer és a CRT kijelzőkhöz nem telepítettek szoftvert. Visszatérése előtt a Buran kétszer kerülte meg a Földet, majd automatikus leszállást hajtott végre a bajkonuri űrrepülőtéren. Erre az amerikai űrrepülőgépek nem képesek. Az erről az indításról készült videofelvételek csak évekkel később kerültek nyilvánosságra.

Columbia űrrepülőgép Az STS–1 volt az amerikai űrrepülőgép-program és a Columbia űrrepülőgép első repülése. A repülés elsődleges célja a teljes rendszer kipróbálása volt. Az utazás 1981. április 12-én kezdődött, és két napig tartott, ezalatt az űrrepülőgép 37 alkalommal kerülte meg a Földet. A Columbia végül az Edwards légitámaszponton szállt le április 14-én.Az STS–1 küldetés elsődleges célja annak demonstrálása volt, hogy az űrrepülőgép képes a biztonságos fel- és leszállásra.

 

2011. július 21-én, csütörtökön, floridai idő szerint nem sokkal reggel hat előtt sikeresen landolt a Kennedy Űrközpont leszállópályáján az Atlantis.

 

 

Majdnem huszonhat év szolgálat és harminchárom repülés után az Atlantis űrrepülő – utolsóként és utoljára – leszállásra készül. Az STS-135 küldetésen több mint öt tonna ellátmányt, tartalék alkatrészt és kísérleti eszközöket szállítottak fel a Nemzetközi Űrállomásra, és több mint két és fél tonna felesleges berendezést hoznak vissza a földre, köztük az űrállomás egyik tavaly elromlott hűtőfolyadék-szivattyú modulját.

Befejezte utolsó küldetését, és a nemzetközi űrállomásról kedden reggel elindult vissza a Földre az amerikai Atlantis űrsikló, hogy fedélzetén négy amerikai űrhajóssal a tervek szerint csütörtökön landoljon a floridai Kennedy űrközpontban. Hazatérésével lezárul a 30 éves amerikai űrrepülőgép-program. Márciusban a Discovery, májusban pedig az Endeavour űrsikló hajtotta végre utolsó útját.

 

Az űrrepülőgép a tervezett időpontban, közép-európai idő szerint 8 óra 28 perckor kapcsolódott le az ISS-ről a Csendes-óceán felett, Új-Zélandtól keletre, 350 kilométeres magasságban – közölte a NASA hivatalos televíziójának kommentátora.

Éppen ma töltötte be kilencvenedik életévét John Glenn, az első amerikai űrhajós, aki megkerülte a Földet. Glenn 1962. február 20-án startolt a Kennedy Űrközpontból, hogy a Friendship 7 nevű űrkapszulában megtegye történelmi jelentõségű körét a bolygó körül

John Herschel Glenn Jr. (Cambridge, Ohio, USA, 1921. július 18. –) amerikai politikus, űrhajós.
Glenn Cambridge városban, Ohio államban született John H. Glenn és Clare Sproat gyermekeként.Egyetemi tanulmányait a Maryland-i Egyetemen végezte.Az Amerikai Tengerészgyalogság pilótájaként szolgált a II.

 

 

   Harminchetedik, utolsó alkalommal kötött ki Space Shuttle a gyakorlatilag elkészült űrbázisnál.

 

Vasárnap  magyar idő szerint nem sokkal 17 óra után érkezett meg az Atlantis űrsikló a nemzetközi űrbázishoz.

 A repülés harmadik napján megérkezett az OV-104 belső jelzésű űrrepülőgép a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS). Az elmúlt két nap relatíve unalmasan, bár komoly munkával telt a négytagú legénység számára. A terv szerint elvégzett lézeres letapogatási vizsgálatok, illetve az indításról készült filmfelvételek elemzése szerint az Atlantis külső hővédő borítása nem szenvedett javításra szoruló, a küldetést veszélyeztető sérüléseket.

A floridai Kennedy-űrközpont 39A jelű indítóállványáról az Atlantis űrrepülőgép hazai idő szerint 17.29-kor elindult. A küldetéssel lezárul a leglátványosabb és az egyik legfontosabb korszak a NASA emberes űrtevékenységében. Az Atlantis fedélzetén ezúttal mindössze négy fő utazik, a Kennedy-űrközpont közelében viszont mintegy félmillióan figyelték az eseményt.

Az Atlantis a közeli viharok ellenére az első tervezett időpontban, hazai idő szerint 17.29-kor elindult az űrrepülőgépek utolsó küldetésére.

Amennyiben a technika ördöge nem szól közbe, és az időjárás is együttműködőnek bizonyul, a holnapi napon útjára indul az STS-135 küldetés. Az emberiség első többször felhasználható űrhajójának búcsúrepülése küszöbön áll.

Az STS-135 felszállása lényegében csak az obiter egységek, tehát a szűkebb értelemben vett űrrepülőgépek búcsúját jelenti. A NASA vezetése meghozta a döntést: a Shuttle-alapú alternatíva győzött a Space Launch System (SLS) számára felvázolt három lehetőség közül. Ez tehát azt jelenti, hogy a szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakéták, az űrrepülőgépek főhajtóművei, illetve a külső hajtóanyagtartály – módosítva ugyan, de – tovább fog „élni” az Egyesült Államok következő nagyszabású hordozórakétájában.