A NASA Swift szondája, mely az univerzum legerőteljesebb robbanásait követi figyelemmel, komoly mérföldkőhöz érkezett, kiszúrta az ötszázadik kozmikus robbanást a mélyűrben.

A gamma-sugarak a legnagyobb energiájú fényformák, a gammasugár-kitörések rövid, de ragyogó robbanások, melyek az energia kolosszális felszabadulását reprezentálják. A Swift megfigyelőállomás egy űrbe kitelepített szonda, mely a Föld körül kering, és 2004 óta vadássza a robbanásokat, hogy a kutatókat a rövid életű – de hatalmas – fellobbanásokról azonnal tájékoztatni tudja.

http://csillagmag.hu/napi-csillaguzenetek/csoda-az-anyagban/

 

 

 

I'm 16 and I love wakeboarding water skniig is fun but it's not too excting. Wakeboarding involves more jumping. If you have ever snowboarded and you enjoyed it, you know somewhat what it feels like, then you could buy a board. If you don't know what it feels a like then you probably will want to try it first.It can be challenging getting up, but listen to someone who knows how and don't give up!

  

   Van valami különös a kozmikus szomszédságunkban. Egy ismeretlen objektum olyan rádióhullámokat kezdett kibocsátani, amivel eddig még soha nem találkoztunk az univerzumban.

 *

  

 

 M82, NGC 3034 vagy Szivar-galaxis

 

 

   "Nem tudjuk mi az" - nyilatkozott tömören a jelenség egyik felfedezője, Tom Muxlow, a brit Jodrell Bank Asztrofizikai Központ munkatársa. Az emisszió tavaly májusban jelentkezett, miközben Muxlow kollégáival egy csillagrobbanást tanulmányozott a szomszédos M82-ben a MERLIN rádióteleszkóp hálózat segítségével.

   
   Minél mélyebbre tekintenek a csillagászok a kozmoszba, annál bizarrabbnak és erőszakosabbnak tűnik a világegyetem.
Az elárvult fiatal kék csillagoktól a "vándorló" fekete lyukakig bezáróan igen változatosak az új kutatások. A vándorló fekete lyukak két fekete lyuk összeolvadásával kezdik meg tevékenységüket. A szimulációk szerint a folyamat által felszabaduló energia bizonyos körülmények között kimozdítja a létrejövő objektumot galaxisából, ami minden útjába kerülő objektumot elnyel.

  

 

   Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a szaturnuszi Enceladus hold hatalmas víztömeget hordoz vastag jégburka alatt.

 

   A kis holdat rendszeresen látogató Cassini űrszonda ezúttal negatív töltésű vízmolekulákat észlelt a hold légkörében, ami újabb megerősítése a felszín alatti tengerről szóló elméletnek. A Földön gyakran találkozhatunk ilyen ionokkal a gyorsan mozgó vizek, például a vízesések vagy a megtörő óceáni hullámok esetében.

 

 ERISZ A TIZEDIK

 

 

Néha úgy érezheti mindennapjaink embere, hogy a körülötte lévő technikák és elképzelések sci-fi könyvek oldalairól lépnek elénk. Naprendszerünk 10. bolygója már nem csupán fantáziálás. Eris, a viszály görög istennője megérkezett hozzánk!

A csöppnyinek közel sem nevezhető törpebolygó, amiről az első fotók 2003. október 21-én készültek, felfedezéséig mégis 2005. január 5-éig kellett várni, méreteivel túltesz a Plútón.

    

   A Southwest Research Institute és az Observatoire de la Cote d'Azur kutatói által készített új tanulmány magyarázatot ad a Neptunusz mögött meghúzódó objektumhalmaz egyik rejtélyes aspektusára. Ennek köszönhetően egyedülálló betekintést nyerhetünk abba a proto-planetáris korongba, amiből a Naprendszer bolygói kialakultak.
A Neptunusz pályáján túl húzódó Kuiper-öv jeges objektumok milliárdjait foglalja magában. 1992-ben fedezték fel és azóta közel 1000 objektumot katalogizáltak.

   2006-ban a NASA röntgentartományban működő Chandra űrteleszkópja derített fényt egy forró neutroncsillag különös térbeli pályájára.

Számos olyan esetet ismerünk, amikor egy szupernóva-robbanás maradványa – egy rendkívüli sűrűségű neutroncsillag – nagy sebességgel igyekszik elhagyni a "tett helyszínét". Mozgásáról általában a környező gázfelhővel való kölcsönhatás árulkodik. A pulzár gerjeszti pályája mentén a plazmát, így utóbbi sugárzása megmutatja, hogy merről merre halad a forró neutroncsillag  – az esetek többségében nyílegyenesen kifelé a táguló robbanási felhő középpontjából.

 

   Ék formájú alakzatot örökítettek meg az epszilon Aurigae csillag előtt. A minden korábbinál részletesebb mérés alapján a képződmény egy születő bolygórendszer korongja, amely a Földről nézve "napfogyatkozást" produkált a főcsillagnál.

   

   Az epszilon Aurigae egy kettős rendszer főcsillaga, amelynek kísérőjéről eddig nem sokat tudtunk. Ez a kísérő 27 évente elfedi a főcsillagot, fogyatkozást okozva a Földről nézve.

Nemrég sikerült meghatározni az objektum jellemzőit a CHARA nevű, hat különálló távcsőből összeállított interferométer segítségével.

 

    

 

   A Naprendszer széléhez közeledő, több mint harminc évvel ezelőtt felbocsátott Pioneer-10 és 11, miután elhagyták a Plútót, rejtélyes módon letértek röppályájukról. A csillagászok eddig tanácstalanul álltak a jelenség előtt. Egy új elmélet szerint távoli aszteroidák felelősek a letérésért.
*

 

 

   A két űrhajó azután kezdett letérni pályájáról, miután elhaladtak a Naprendszer legkülső bolygója, a Plútó mellett.

 
   Egy Tejútrendszerünk központi tartományában található gázfelhőben két komplex molekula színképvonalait sikerült beazonosítani - a következő lépés a csillagközi aminosavak kimutatása lehet.

   Napjaink legfontosabb rádiócsillagászati kutatásai közé tartozik a csillagközi térben lévő, összetett molekulák keresése. Mostanra mintegy 150 különböző molekulát sikerült már azonosítani a Tejútrendszerben, melyek között komplex felépítésű, szerves - azaz szén- és hidrogénatomokat, valamint esetenként nitrogént, oxigént vagy egyéb atomokat, atomcsoportokat is tartalmazó - molekulák is találhatóak.

   
   A Chilében működő VLT távcsőegyüttes egyik teleszkópjával megtalálták a Tejútrendszer legöregebb csillagát, melynek becsült kora 13,2 milliárd év.

   A chilei Paranal csúcson működő VLT (Very Large Telescope) távcsőegyüttes Kueyen teleszkópjának UVES spektrográfjával egy nagyon öreg csillagot találtak a Tejútrendszerben. A HE katalógusjelű objektum becsült kora 13,2 milliárd év, ami alig marad el az Univerzum 13,7 milliárd éves korától, azaz a csillag valóban a kozmikus idők hajnalán, nem sokkal az Ősrobbanás után született.

   A Spitzer űrteleszkóp legújabb eredményei szerint a fiatal Univerzum pora a benne található nagyszámú fekete lyuk közreműködésével keletkezhetett.

   Az új felfedezés hozzájárulhat azon kérdés megválaszolásához, hogy honnan származott a galaxisok, csillagok, bolygók és valószínűleg az élet kialakulásához is szükséges poranyag a fiatal Világegyetemben. Az Univerzum jelen állapotában fő forrásai az idős, haldokló csillagok, viszont amikor a Világegyetem kora a jelenleginek még csak tizede volt, a Naphoz hasonló csillagok nem voltak még a végállapothoz közeli fázisban, így nem is lehettek a jelentős mennyiségű por forrásai.

  

   Az asztrofizika egyik fontos problémája az ún. barion-aszimmetria kérdésköre: észlelhetők-e még az Ősrobbanás során a normál anyaggal majdnem azonos mennyiségben létrejött antianyag esetleges maradékának nyomai?

   Az antianyag olyan részecskékből áll, melyek a normál, bennünket körülvevő anyagot alkotó párjaiktól csak a töltésük előjelében és mágneses tulajdonságaikban különböznek, tömegük azonban megegyezik. Az antielektron (pozitron) töltése például pozitív, az antiprotoné pedig negatív.

 
 
   Húsz fényévet mozdult el 3700 év alatt a Puppis A rádióforrást létrehozó szupernóva-robbanás maradványa, egy hipersebességű neutroncsillag.

   Az objektum az RX J0822-4300 katalógusjelű neutroncsillag, amely körülbelül 3700 évvel ezelőtt jött létre egy szupernóva-robbanáskor – ennek helyén ma a Puppis A szupernóva-maradvány található. A Chandra röntgenműhold 1999-ben és 2005-ben készült felvételein jól látszik, hogy a neutroncsillag a robbanás helyétől kifelé mozog, s a képek alapján, valamint a maradvány távolságának ismeretében az is megbecsülhető, hogy  látóirányra merőleges sebessége több mint 5,5 millió km óránként (1600 km másodpercenként)!

   Újabb hipersebességű csillagokat fedeztek fel, melyek elegendően nagy sebességgel mozognak ahhoz, hogy végleg elszakadjanak a Tejútrendszertől.

   Warren Brown (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és munkatársai az Astrophysical Journalban közlésre elfogadott tanulmányukban arról számoltak be, hogy az arizonai MMT Obszervatórium műszereivel két új hipersebességű csillagot találtak, amelyek gyors mozgásuk révén mindörökre elhagyják a Tejútrendszert.