Egy Atlas-5 rakéta indítása (Mars Reconnaissance Orbiter)

A Columbia vesztéből tanulva a hordozórakéta orrán fog utazni a gép a felszállás során.                                                                                                                                                                              A kereskedelmi űrrepülők fejlesztésére szánt támogatási pénzekből a Dream Chaser kapta a legtöbbet: a projektet 20 millió dollárral támogatta a NASA. A hét ember szállítására alkalmas repülő egy NASA által kifejlesztett prototípus továbbfejlesztett változata lesz. A Dream Chaser projekt teljes költsége elérheti az 1 milliárd dollárt. A repülőt Atlas V rakétával juttatják el a világűrbe.

Az Atlas-5 egy amerikai hordozórakéta, amelyet 2002-től használnak műholdak indítására. A rakétát a Lockheed Martin cég fejlesztette ki, az ILS működteti. Az indításokat Cape Canaveralból és Vandenberg légitámaszpontból végzik. Az első indítása alkalmával 2002. augusztus 21-én az európai Hot Bird 6 kommunikációs műholdat állította pályára, 2005-ben pedig a Mars Reconnaissance Orbiter űrszondát.Az Atlas rakéták fejlesztését az 1950-es években kezdték el. Többek között ezekkel indították a Mercury-program több űrhajóját, valamint a Pioneer-10 és Pioneer–11 szondákat.
A Space Shuttle nyugdíjazása után nem biztos, hogy nagyon sokáig űrrepülőgép nélkül marad majd az Amerikai Egyesült Államok. Igaz, a Dream Chaser névre hallgató jószág szerényebb paraméterekkel büszkélkedhet majd, mint a nagy előd, a Shuttle.  Az új madárka az ígéretesnek tűnő „lifting body” filozófiára épül. Ez a nehezen megmagyarítható kifejezés azt jelenti, hogy hagyományos szárnyak helyett maga a gép teste generálja a felhajtóerőt repülés közben. A 9 tonnás űrrepülőgépek 9 méter hosszúak és 7 méter szélesek lesznek. A Columbia vesztéből tanulva a hordozórakéta orrán fog utazni a gép a felszállás során. Jelenleg az Atlas-5 hordozórakéta a kiszemelt „áldozat”; eme jószág emberszállításra továbbfejlesztett változatával tervezik indítani a Dream Chaser („Álomhajhász”) flotta tagjait. A gépek a tervek szerint szuborbitális és orbitális repülésre egyaránt alkalmasak lesznek. A leszállás futóművekkel, kifutópályán történik majd. A gyártó Sierra Nevada Corporation 20+80 millió dollár értékű támogatást kapott az amerikai államtól a fejlesztés segítésére. Jótékonykodásról szó sincs, természetesen a munkahelyteremtés a cél „Sam bácsi” részéről. A maximum hét utas befogadására tervezett madárkák a Nemzetközi Űrállomásra történő személyzetszállítás mellett az űrturizmus fejlődését is elősegíthetik megvalósulásukkal. Az űrrepülőgép, mint alapötlet korántsem oly’ életképtelen, mint ahogy azt néhányan gondolják. Ugyanis ha nem cél az, hogy a jószág az alacsony Föld körüli pályán túl is bevethető legyen, minden további nélkül helytáll az űrrepülőgép-elgondolás A Space Shuttle nyakát egy hármas problémakör törte ki. A szükségtelenül nagyra választott méret, a párhuzamos összeszerelés és az eme kettőből (is) fakadó hihetetlenül bonyolult technikai háttér fokozottan balesetveszélyessé és ritkán bevethetővé (ezáltal kegyetlenül drágává) tették a rendszert. Mivel a Dream Chaser esetében mindháromnak az ellentétével találkozhatunk (kis méret, soros összeszerelés, nem túlbonyolított műszaki háttér), bizakodóak lehetünk az álomhajhász jövőjével kapcsolatban.