Miután az Obama-adminisztráció elkaszálta az Ares rakétacsaládot, az Egyesült Államok nehéz-hordozórakéta koncepció nélkül maradt. A törvényhozás azonban fellázadt ezen áldatlan állapot ellen, és nyomást gyakorolt az elnökre.

 

 

Van egy hatalmas baj az alacsony Föld körüli pályára irányuló űrhajózási programokkal: végső soron nem vezetnek sehová. Valamint Nemzetközi Űrállomás sem lesz mindörökké: legeslegkésőbb 2030 körül zárni kell majd a bázis programját, szerkezetének elöregedése miatt. Az alacsony Föld körüli pályáról való kilépésnek azonban alapfeltétele egy üzemképes nehéz-hordozórakéta megléte.

 

Meghirdették az Egyesült Államok következő nehéz-hordozórakéta programját, amely a Space Transportation System (a Space Shuttle alternatív elnevezése, a küldetések STS-… sorozatszámában jelenik meg) mintájára a Space Launch System (SLS) elnevezést kapta. A derék honatyák jellemzőkkel is ellátták az általuk megálmodott új hordozóeszközt. Az új rendszer lehetőleg 2016-től legyen üzemképes, és 70-től 130 tonnáig legyen alkalmas hasznos teher szállítására az alacsony Föld körüli pályára. Mivel az Egyesült Államokban több mint szokatlan dolog az, hogy politikusok diktálnak a NASA fejlesztéseinek konkrétumaival kapcsolatban, rögtön meg is kapta az új rendszer a „hivatalos” gúnynevét: Senate Launch System (szabad fordításban: a szenátus rakétája).

 

Az első lehetőség az, hogy a Space Shuttle pályára állító rendszerét alakítják át önálló hordozórakétává.

 Első lépésben egy négy-négy szegmensből álló gyorsítórakéta-párral rendelkező „másfél” fokozatú hordozórakétát építenének, amely 2016-tól állna szolgálatba, és 70 tonnás teljesítménnyel rendelkezne. (A Shuttle külső hajtóanyagtartályából kifejlesztendő központi, folyékony hidrogén tüzelőanyagú rakétafokozat továbbfejlesztett RS-68 vagy módosított SSME hajtóműveket használna. Az RS-68 jelenleg a Delta-4 hordozórakétákon üzemel, az SSME pedig az űrsikló főhajtóműveinek elnevezése.) Eme kezdeti rakéta továbbfejleszthető volna 100 tonna teljesítményű változatra. A 4 szegmens helyett 5 szegmensből álló szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakétákat kapna, a központi fokozat hossza pedig eme bővítéssel arányosan növekedne. Egy további fokozat felszerelésével (amely szintén folyékony hidrogén tüzelőanyaggal működne, és egy darab J-2X hajtóművet használna) 130 tonna maximális teljesítmény elérése is lehetséges volna.

 

 

A második alternatíva a Saturn-V (pontosabban annak kétfokozatú változata, a Saturn-INT-21) pontos újjászületése volna. Egy F-1A hajtóműveket használó kerozin tüzelőanyagú, 10 méter átmérőjű első fokozatra kerülne egy szintén 10 méter széles, de immáron a jobb fajlagos tolóerővel rendelkező folyékony hidrogénes meghajtást használó második fokozat. Eme rakétaterv a lehető legbiztonságosabb és műszakilag legfejlettebb, szinte vadonatúj fejlesztésekből álló elképzelés. Egyes források szerint a SpaceX vállalat Falcon-XX rakétája is megvalósításra esélyes jelölt eme kategóriában.

 

A harmadik lehetőség  a lehető legalacsonyabb előállítási költség érdekében már jelenleg is létező kerozin tüzelőanyagú rakéták alkotóelemeiből építkezik. Többek között a Delta-2 és az Atlas-5 komponenseiből.A Shuttle-alapú alternatíva mellett főként az szól, hogy a kipróbált rendszerek felhasználásával rövidebb idő alatt elő lehetne állítani a rakétát, a lényegesen kevesebb szükséges új fejlesztés miatt. A több fejlesztési lépcső rugalmasságot biztosít a mérnökök számára, mindamellett, hogy előbb ad lehetőséget az első felszállásra. A Shuttle-alapú SLS dizájn nem tartalmazza azokat a buktatókat, amelyek miatt az Ares rakétacsalád el lett kaszálva a közelmúltban, műszaki szempontból megalapozott az elképzelés.

A Saturn-alapú elgondolás fő erénye a majdani űrhajózási feladat szempontjából a lehető legoptimálisabb műszaki háttér. Továbbá a teljesen új fejlesztésű rakéta jelentős előrelépés volna a rakétaépítések terén. Gyakorlatilag ott folytatná vele a NASA, ahol 1972-ben kellett volna a Space Shuttle programja helyett. A Saturn-alapú SLS dizájn ideális alternatíva, sajnos a költsége is a legmagasabb a jelölteké közül. Természetesen a gyakorlat később bármire rácáfolhat. Láthattunk már gyakran startoló, olcsó űrrepülőgépnek indult rendszert ritkán repülő, méregdrága és nagyon veszélyes űreszközként megvalósulni.
A harmadik, a  SLS dizájn azért került be a lehetőségek közé, mert kezdettől fogva fontos prioritás a megfizethetőség a rakétával kapcsolatban. Mind a fejlesztés, mind az üzemeltetés tekintetében. További megkerülhetetlen fejlesztési alapelv, hogy a rakéta emberek szállítására alkalmas legyen (a human rated kategóriába tartozzon).