A Szovjetunió hajdanán kétségkívül az űrkutatás és az emberes űrrepülés úttörője volt. A birodalom szétesése után viszont kellemetlen helyzetbe került, és bár nem vitás, hogy tapasztalatok terén kevés ország veheti fel a versenyt az orosz szakemberekkel és űrhajósokkal, de a jövő terén sok a kérdőjel az orosz űrkutatásban.

Szojuz - a halhatatlan űrhajó

   Az orosz és egyben az egész világ eddigi űrhajótervezésének legsikeresebb terméke a Szojuz űrhajócsalád.

    Egy űrben játszódó horrorfilm díszletéhez hasonlít az a csillagközi felhő, amelynek furcsa alakját egy benne megszületett, majd később eltűnt csillag alakíthatta ki.
Az IRAS 05437+2502 jelű csillagközi felhőben új csillagok születnek napjainkban is. Az objektum sajátos alakjának kialakulása pontosan nem ismert. Elsőként az IRAS infravörös műhold azonosította 1983-ban, és sötét porsávokat talált benne, egy furcsa, V-alakzattal.

Az alábbi, jóval részletesebb felvételt a Hubble-űrtávcső készítette.

    Valamikor a Naprendszer formálódásának idején, több milliárd éve egy Föld-típusú sziklabolygó ütközött neki a Jupiternek – állapította meg egy kínai és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport.

Ez az elmélet egyszerre két rejtélyt is megmagyaráz a Naprendszer legnagyobb bolygójával kapcsolatban: hogy miért olyan kicsi a bolygó magja, és miért olyan magas a légkörében a nehéz elemek koncentrációja.

   A Naprendszer legnagyobb gázóriásai, a Jupiter és a Szaturnusz a Földhöz hasonló sziklabolygóként kezdték a pályafutásukat milliárd évekkel ezelőtt, majd a gravitációjuk annyi gázt és port vonzott hozzájuk, hogy sűrű atmoszférájú gázóriásokká alakultak át.

   Ha nyár, akkor hullócsillag- és meteorészlelés, amelynek tetőpontját a Perseida-raj érkezése jelenti augusztusban.
 Idén az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka, két nappal újhold után lesz a maximum, ideális körülményeket biztosítva a megfigyelésre.
Az idén ideális helyzetben figyelhető meg a kétezer éve ismert meteorraj.

Perseidák

  Az áramlatot a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökös hozta létre több ezer évvel ezelőtt.

    Hosszú nyugalom után megélénkült a csillag aktivitása és már most óriási kitöréseket lehet megfigyelni a Nap felszínén, noha a legintenzívebb viharokat csak 2013-ra várják a szakemberek.

   Az alábbi képet a NASA Goddard Space Flight Centerében működő Solar Dynamics Observatory-ban készítették augusztus elsején. Az utólag színezett képen látható forró plazma hőmérséklete 1-2 millió Celsius-fok között ingadozik. Bár viszonylag kisméretű kitörésről van szó, ez is közel egymilliárd tonnányi részecskét lökött ki a Napból a Föld irányába.

     2005-ben amerikai Csillagászok a Hubble Űrtávcső segítségével beazonosították egy furcsa kék fény forrását a velünk szomszédos Androméda (M31) galaxisban, ami egy hatalmas tömegű fekete lyuk körül kering.

A fény már több mint egy évtizede okoz fejtörést a tudósoknak, az új felfedezés azonban ahelyett, hogy megoldotta volna a kérdést, tovább bonyolítja azt. A kék fény egy forró, fiatal csillagokból álló korongtól származik, melyek úgy keringenek a fekete lyuk körül, mint naprendszerünk bolygói a Nap körül.

Végre HD-minőségű kép készült a " Mars valódi arcáról": vagyis arról a sziklák közé ékelt kráterről, amiről egy korábbi fotó alapján azt hitték, emberi arcot formál, tehát az intelligens civilizáció félreérthetetlen üzenete számunkra.

A legendás fotó 1976-ban készült, mely számos sci-fi film, és könyv, valamint egy komplex összeesküvés-elmélet alapjául szolgált, a '76 júliusában készült, Viking 1 Orbiter jóvoltából.

A kép egy hegyet mutat, amelynek egyes elemei valóban az emberi arcra emlékeztethetnek bennünket: ám, a valóság csak a hetvenes évek fényképezőgépének hiányosságáról van szó.