Fantáziarajz a kilövőpadon álló Dream Chaserről

A kereskedelmi űrrepülők fejlesztésére szánt támogatási pénzekből a Dream Chaser kapta a legtöbbet: a projektet 20 millió dollárral támogatta a NASA. A hét ember szállítására alkalmas repülő egy NASA által kifejlesztett prototípus továbbfejlesztett változata lesz. A Dream Chaser projekt teljes költsége elérheti az 1 milliárd dollárt. 

A SpaceDev Dream Chaser névre keresztelt gépe a NASA által 2 milliárd dollárért kifejlesztett HL-20-on alapul, melynek formavilágát az amerikaiak még a szovjetektől lesték el. Egészen pontosan a BOR-4 az alap, amit az egykori Szovjetunió többször is tesztelt földkörüli pályán. A BOR-4 vízen landolt, az egyik ilyen leszállást, valamint a gép hajóra történő kiemelését fotózta le egy ausztrál P-3 Orion repülőgép, így az amerikaiak betekintést nyertek a kisméretű űrrepülőgép kialakításának számos elemébe. Az űrsikló alternatívájaként megalkotott gépből egy teljes méretű prototípus is készült, működőképes változatig azonban soha nem jutottak. Azóta a NASA a nyilvánosság számára is elérhetővé tette a HL-20 részleteit, míg a SpaceDev besegít az űrhivatalnak különböző koncepciók megvizsgálásában.

Akárcsak az űrsiklók, a Dream Chaser is függőlegesen száll fel és vízszintesen landol, azonban különösebben nagy terhek szállítására nem lesz alkalmas, hiszen méretei eltörpülnek a szó szerint nagy előd mellett. Amennyiben megtartják a HL-20 méreteit, akkor a Dream Chaser az űrsikló negyede, azaz 9 méter, míg súlyban nyolcada, 10 tonna lesz.

Az űrsikló kilövéséhez használtakkal ellentétben a SpaceDev rakétái nem használnak alacsony hőmérsékletű hajtóanyagot, amit habbal kellene szigetelni, így kiküszöbölhetők a lehulló szigetelésdarabok, melyek a Columbia tragédiáját okozták. A SpaceDev három rakétája dinitrogén-oxidot használ; ennek segítségével égeti el a szilárd halmazállapotú mesterséges gumit. A rakéták legnagyobbikára rögzítik az űrrepülőt.

Bár a gyorsító rakéták még csak tervezőasztalon léteznek, a cég elég tapasztalattal rendelkezik a hibrid rakéták terén, mivel részt vettek a SpaceShipOne hibrid hajtóművének megépítésében is, ami jóval kisebb volt ugyan, de a hibrid rakétahajtóművek egyik pozitív tulajdonsága a könnyű méretezhetőség, valamint a költséghatékonyság.

Az viszont már egyáltalán nem olcsó és egyszerű mulatság, hogy a visszatérő űrjármű repülőgéphez hasonló landolást produkáljon. Sokkal könnyebb és olcsóbb az ejtőernyős megoldás, amit a múltban a Mercury, a Gemini és az Apollo program űrhajói alkalmaztak. Jelenleg a Szojuz és Sencsu kapszula is így tér vissza a Földre, és a jövő CEV űreszközei is az ejtőernyőt fogják alkalmazni.