A galaxis, melynek a Naprendszerünk is tagja, a Tejútrendszer, ami típusát tekintve spirális galaxis. 4 fő karja van, melyek a fősíkban találhatóak. Ezek valamivel sűrűbbek a többi részhez képest, bár tömegük nem nagy. A Földről két kart láthatunk, az Orion- és a Nyilas kart. Napunk az Orion-kar belső peremén helyezkedik el, mely egy kisebb spirálkar. A Tejútrendszer kora kb. 14-16 milliárd év. Alakja ellipszoid, a mag átmérője pedig 10-20 ezer fényévre tehető.

 

 
 
   A Hubble Űrtávcső felvételein nagy sebességgel mozgó csillagok által a környező intersztelláris gázba rajzolt mintázatok láthatók, melyek hol egy nyíl hegyére, hol egy üstökös csóvájára emlékeztetnek.

  

   A Raghvendra Sahai (NASA Jet Propulsion Laboratory) által vezetett kutatás keretében rögzített felvételeket és az eredményeket az American Astronomical Society 213., a kaliforniai Long Beach-ben zajló ülésén ismertették. Sahai szerint képeik a nagysebességű csillagok egy új osztályát tárják fel, melyek felfedezése számukra is nagy meglepetés, mivel nem lehet megjósolni, hogy hol kellene kutatni utánuk, így azonosításuk leginkább a véletlennek köszönhető.

[url=http://wellbutrin.in.net/]wellbutrin[/url] [url=http://trazodone50mg.science/]50 mg of trazodone[/url] [url=http://buyalli.in.net/]alli[/url] [url=http://albuterol-sulfate.ru/]albuterol sulfate[/url] [url=http://buy-seroquel.webcam/]seroquel withouth presription[/url] [url=http://buyalbuterol.in.net/]buy albuterol[/url] [url=http://indocin.eu/]indocin[/url]

A FÖLD PÓLUSAINAK FELCSERÉLŐDÉSE 

 

 

 

 

 Sok tudományos cikk szól Földünk változásairól, főleg az emberi tevékenységek következményeiként megjelentekről, ilyen például a flóra és fauna változása, az üvegházhatás és a mutációt okozó szerek hatásai.
A következő példát nem az ember mohó természete okozta, hanem az anyatermészet titkai közé tartozik. Sok cikk jelenik meg az interneten, amely a Föld pólusainak felcserélődéseiről és annak következményeiről szól: pusztító űrsugárzásokról, a Föld élőlényeinek megzavarodásáról.

 

 Varázslatos fotók egy távoli világ holdfogyatkozásáról

 

Amikor holdfogyatkozásról beszélünk, általában a saját égi kísérőnkkel kapcsolatos jelenségre gondolunk. Űreszközeink segítségével, ha ritkán is, de más bolygók hasonló eseményeinek is tanúi lehetünk.

A 2004 óta a Szaturnusz környezetében dolgozó Cassini űrszonda kislátószögű kamerája által készített gyönyörű felvételeken azt láthatjuk, amint a bolygó Tethys nevű holdja a Titan óriáshold mögé bújuk, majd némi idő, egészen pontosan 18 perc elteltével annak másik oldalán jelenik meg.

  

  Negyven éve csapódott a földbe az a meteorit, amelyen a tudósok most milliónyi szerves molekulát találtak. A felfedezett molekulák nem feltétlenül utalnak földönkívüli életre, de az élet kialakulásához elengedhetetlenek, és információkkal szolgálhatnak a naprendszerünk ősi körülményeiről. A Murchison meteorit valószínűleg még a Napnál is idősebb.

„Nagyon izgatottak vagyunk. Amikor először tanulmányoztam a meteoritot, le voltam nyűgözve a bonyolultságától”- közölte  Philippe Schmitt-Kopplin, a kutatás vezetője.

 

 

 Meglepően aktív, egyáltalán nem "halott világ" képe tárul fel a Pluto törpebolygóról frissen közzétett űrtávcsöves fotókon.

A Pluto emlegetése sokakban valószínűleg még mindig a Nemzetközi Csillagászati Unió négy évvel ezelőtti, sok vitát kiváltó döntését idézi fel, melynek során a szinte napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt felfedezett égitestet kivették a Naprendszer bolygóinak sorából. A NASA néhány nappal ezelőtti bejelentésének hatására a törpebolygó ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került, ám ezúttal más okból.

 

  Az Endeavour legénysége két modult is rászerelt vasárnap és hétfőn a Nemzetközi Űrállomásra, így az 12 évnyi munka után lassan elkészül. Az űrrepülőknek még két útjuk lesz az ISS-re, aztán leszerelik őket.

Hétvégén az Endeavour legénysége felszerelte a Nemzetközi Űrállomásra a 18 tonna tömegű, 7 méter hosszú és 4,5 méter széles, henger alakú Tranquility-t. A modul nevét a Holdon található Tranquility-tengerről kapta, ahol 1969-ben leszállt az első emberekkel az Apollo-11 űrhajó.

Másodpercenként tíz felvétel és 130 Megabit adatáram: többek között erre képes a NASA új napkutató űrobszervatóriuma, amely csütörtökön indult Floridából. Az űrszonda műszerei folyamatosan, szinte pillanatról-pillanatra követik majd egyre aktívabbá váló csillagunk változásait. A kutatók azt várják, hogy jobb lesz az űridőjárás-előrejelzés, és jobban felkészülhetünk a Földet is veszélyeztető eseményekre.

 

 

 A SOHO napkutató űrszonda képe a kromoszféráról, amely a Nap felszíne és a korona között található.

 

    

Az Orion csillagköd számos rejtett titkát fedi fel az ESO új VISTA teleszkópjának felvételein

 

   A készülék nagy látótere az egész nebula teljes szépségét képes megmutatni, infravörös módja pedig lehetővé teszi, hogy a kutatók mélyebbre tekintsenek azokba a poros régiókba, melyek általában rejtettek, emellett felfedjék az ott rejtőzködő, nagyon aktív, fiatal csillagok viselkedését.    

   A VISTA - Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy – az ESO Paranal Obszervatóriumának legújabb eszköze, mely infravörös hullámhosszokon tanulmányozza az égboltot. 

Az Orion-csillagköd hatalmas csillagóvoda, mely mintegy 1350 fényévre fekszik a Földtől.