A korai univerzum maradványát fedezték fel amerikai asztronómusok, egy olyan csillagot, amely az ősrobbanás után keletkezett csillagok második nemzedékéhez tartozott.
*

   A csillag, amely a tőlünk 290 ezer fényévnyíre található Sculptor-törpegalaxisban (Szobrász-csillagképben) található, vegyi összetételét tekintve a Tejútrendszer legrégebbi csillagaihoz hasonlít.

Ez viszont arra utal, hogy galaxisunk korábbi életében átesett a "kannibalizmus" korszakán, amikor a közelében lévő törpegalaxisok és egyéb kozmikus építőanyagok "felfalásával" biztosította saját növekedését

"Ez a csillag majdnem egyidős a világegyetemmel" - hangsúlyozta Anne Frebel, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagásza, a tanulmány vezető szerzője.

   Egy új kutatás szerint sok ezer évvel ezelőtt egy hatalmas űrkőzet robbanhatott fel az Antarktisz fölött, óriási törmelékmezőt hozva létre.

  Az eseményről a déli sarkvidék jégmagjaiban észlelt parányi meteorit részecskék és földönkívüli porrétegek árulkodnak. A kutatók szerint az antarktiszi eset hasonló lehetett az 1908-as Tunguzka eseményhez, ami 2000 négyzetkilométeres területet tarolt le Szibériában. Ez is egy úgynevezett airburst volt, amikor az űrkőzet még a talaj elérése előtt szétrobban a légkörben.

Új otthon -Szaturnusz holdja! Tudományos közlés, dokument alapján.

Klubvezető.

 Mik is azok a meteorok?

Mik is azok a meteorok? Meddig meteor a meteor, és mikortól számít már meteoritnak, vagy éppenséggel meteoroidnak? Mik azok a mikro-meteorok, és miért is mondjuk azt, hogy a világűr ezek az aprócska „porszemei”, amik csóvájukkal együtt néha még Magyarországnál is nagyobbak, bombázzák a Földet? Ezekkel és még sok más, ehhez hasonló kérdésünkkel fogunk foglalkozni elkövetkező tudományos 5 percünkben.

  
   Több mint ezer galaxist vizsgáltak meg a NASA Goddard Space Flight Center kutatóközpontjában a csillagászok, és az eredményeik újabb bizonyítékot szolgáltattak a sötét áramlásnak nevezett jelenség létezésére.

   A sötét áramlás teóriája szerint több száz galaxiscsoport mozgása egészen másképp néz ki a gyakorlatban, mint annak az ősrobbanás miatt lennie kellene. Vagyis nem az univerzum közepétől kifelé mozognak, hanem egy rejtélyes pont felé tartanak az univerzumunk feltérképezett határán túl, másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel.

  Ha Földünk egy "bolygógyárban" készült volna, biztosan nem fapados alaptípusnak, hanem egy extrákkal felszerelt luxusmodellnek számítana. Belső folyamatai szinte zavartalanul működnek 4,6 milliárd éve, változatos formakincsű szilárd felszínét és folyékony vízkészletét pedig globális védőburkok óvják a káros külső hatásoktól. Napjainkban a bolygótudomány legizgalmasabb kérdése éppen az, hogy mindezek közül melyek találhatók meg más égitesteken is valamilyen formában, s melyeket lehet Földünk valóban exkluzív jellemvonásainak tekinteni.

  
A csillagászok évtizedek óta tudják, hogy galaxisunk ütközési pályán halad a szomszédos spirális galaxissal, az Andromédával. Az azonban még nem igazán ismert, hogy az összecsapás milyen hatással lesz a Naprendszerre.

A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ két elméleti tudósa, T.J. Cox és Avi Loeb legújabb számításai azt bizonygatják, hogy a Nap az összeolvadt galaxis külső tartományaiba száműzettetik, az ütközés pedig még szülőcsillagunk életében bekövetkezik, mielőtt kiégett fehér törpévé válna.

A nagyritkán szabad szemmel is megfigyelhető hirtelen kifényesedő csillagok, a szupernóvák feltűnésének oka rendszerint egy-egy csillag robbanásszerű összeomlásakor szétlövellő fény.

A legnagyobbakat szabad szemmel is észlelni lehet, ilyet már kínai csillagászok is feljegyeztek. Olyan ritkán keletkeznek, hogy egy-egy ember életében szabad szemmel nemigen láthat egynél többet. 1054-ben, 1605-ben, 1874-ben és 1997-ben is felvillantak hasonlók, amelyekhez aztán különféle jelentéseket, fenyegetéseket és jóslatokat is kapcsoltak.

   Szokatlanul nagy ütemű csillagkeletkezésnek otthont adó galaxist fedeztek fel több mint 12 milliárd fényévre. A különleges csillagváros fontos szerepet játszhat a galaxisfejlődési elméletek finomításában.

P. Capak (NASA Spitzer Science Center) és munkatársai felfedezték az eddig ismert legtávolabbi, nagyon erős csillagkeletkezést produkáló - ún. csillagontó (starburst) - galaxist. A mintegy 12,3 milliárd fényévre lévő objektum a Hubble Űrtávcső és a 8,2 m-es, Hawaii-szigeteki japán Subaru teleszkóp látható fény tartományában készített  felvételein csak egy nagyon halvány foltnak látszott.