Az Orion csillagköd számos rejtett titkát fedi fel az ESO új VISTA teleszkópjának felvételein

   A készülék nagy látótere az egész nebula teljes szépségét képes megmutatni, infravörös módja pedig lehetővé teszi, hogy a kutatók mélyebbre tekintsenek azokba a poros régiókba, melyek általában rejtettek, emellett felfedjék az ott rejtőzködő, nagyon aktív, fiatal csillagok viselkedését.    

   A VISTA - Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy – az ESO Paranal Obszervatóriumának legújabb eszköze, mely infravörös hullámhosszokon tanulmányozza az égboltot. 

Az Orion-csillagköd hatalmas csillagóvoda, mely mintegy 1350 fényévre fekszik a Földtől. Bár a nebula hétköznapi teleszkópon át is lenyűgöző, látható fény használatával csak azon gázfelhő egy apró darabja látszik, melyben csillagok születnek. Az esemény nagy része mélyen a porfelhőkbe ágyazódva megy végbe, ahhoz, hogy a kutatók láthassák mi is zajlik ezen régiókban, olyan teleszkópok szükségesek, melyek érzékenyebbek a porba behatolni képes, hosszabb hullámhosszú sugárzára. A VISTA kétszer olyan hosszú hullámhosszokon vizsgálta a csillagködöt, mint amit az emberi szem észlelni képes.  

(Fotó: ESO/J. Emerson/VISTA. Acknowledgment: Cambridge Astronomical Survey Unit )

   Az objektum számos látható fényű felvételéhez hasonlóan, a VISTA képek is az ismerős, denevérszerű formát mutatják a fotó közepén, valamint a lenyűgöző, környező területet. Ezen régió szívében négy fényes csillag alkotja az úgynevezett Trapéziumot. Az infravörös régióban történő vizsgálódás lehetővé teszi, hogy a VISTA felfedje ezen középső régió számos egyéb, fiatal csillagát, mely látható fényben nem észlelhető.

A kép közepe felett lévő régiót figyelve érdekes, vörös jellegzetességek tűnnek fel, melyek az infravörös tartományon kívül teljesen láthatatlanok. Jelentős része nagyon fiatal csillagokat ölel fel, melyek még növekednek, és átszüremlenek azokon a porfelhőkön, melyekből kialakulnak. Ezek a fiatal objektumok tipikusan, óránkénti 700 ezer kilométeres sebességgel lövellik ki a gázoszlopokat. A vörös jellegzetességek nagy része olyan helyeket jelenít meg, ahol ezek a gázfolyamok ütköznek a környező gázzal.

(Fotó: ESO/J. Emerson/VISTA. Acknowledgment: Cambridge Astronomical Survey Unit)

   Néhány halvány, vöröses képződmény látszik az Orion-nebula alatt is, melyek azt mutatják, hogy ott is csillagok születnek, de nem olyan energikusan. Ezek a jellegzetességek rendkívüli érdeklődésre tartanak számot azon kutatók között, akik a csillagok születését és fiatal korát vizsgálják.