Az élet nyomait már régóta kutatják a Marson. Főleg azért, mert a sarki jégsapkák korábbi folyékony víz jelenlétére utalnak a bolygó felszínén, és azért is, mert a műholdas felvételek alapján a talajfelszín mintázata is vízfolyások korábbi jelenlétét igazolják. Egy új feltételezés szerint viszont a vörös bolygó több, mint egyharmadát hatalmas kiterjedésű óceán boríthatta.

A Mars a Naptól számítva sorrendben a negyedik, nagyságát tekintve pedig a hetedik bolygó a naprendszerben.

     Darabokra esett napkorong, a tetején sárgászöld koronával
Napnyugta és napkelte idején csillagunk a látóhatárhoz közel tartózkodik. A fénytörés miatt sugarai irányt változtatnak a légkörben, és az egész napkorong enyhén megemelkedik az égen. A refrakciónak is nevezett jelenség keretében általában fél fok körüli szögértékkel látszik magasabban a Napunk  - ennek megfelelően, amikor alja a látóhatárt érinti, valójában már alatta is van (a Nap átmérője a Földről nézve fél fok).

   Az európai Herschel űrteleszkóp kozmikus „nagyítólencsék” segítségével kikémlelt egy igen távoli galaxist

Az obszervatórium már most az egyik legnagyobb teljesítményű csillagászati eszköz, melyet valaha kifejlesztettek, ám képességeit még tovább lehet fokozni a gravitáció segítségével.  

Egy nagy galaxishalmaz megfigyelésével, a Herschel egy még távolabbi objektumot is képes volt részletesen szemügyre venni. Ez azért lehetséges, mert az előtérben lévő halmaz gravitációja felnagyítja a háttérgalaxisból származó fényt.

 Naprendszeren kívüli bolygót fényképezett le a Gemini Obszervatórium. Hivatalosan ez az első olyan felvétel, amelyet a Földről készítettek egy Naprendszeren kívüli bolygóról.
Az 1RXS1609 b jelű égitest tömege nyolcszorosa a Jupiterének, és gazdacsillagjától szokatlanul nagy távolságban kering – 300-szor messzebb, mint a Föld a Naptól. A Napunkhoz hasonló, 1RXS 1609 jelű csillag  tömege körülbelül 85%-a a Napénak, kora mindössze 5 millió év, és közel 500 fényévre található tőlünk.

 
A klasszikus fizika nem tud magyarázatot adni a „provokatív” eredményekre – mondják a tudósok.

   Az „Isteni részecske” ténylegesen öt részből tevődhet össze, legalábbis az egyik új atom-szétverési kísérlet eredménye ezt támasztja alá.

A Higgs bozonnak, más néven Higgs-részecskének nevezett elméleti részecske létezését már régóta kutatták a fizikusok, akik szerint ő felelős az Univerzumban felhalmozódó valamennyi anyagért – innen a neve: Isteni részecske.

  Eddig a pillanatig 901 honfitársunk jelentkezett a különleges űrutazásra.

   A NASA meghirdette: bárki ott lehet a tervek szerint szeptemberben induló Discovery, vagy a novemberben startoló Endeavor fedélzetén. Persze csak virtuálisan, nem kell mást tenni, mint regisztrálni az erre a célra létrejött honlapon, elküldeni a fotónkat és nevünket, s az űrbe repít bennünket a két megmaradt űrsikló egyike.

Eddig összesen több mint 175 ezren jelentkeztek az űrutazásra, a legtöbben – 73 ezernél is többen – az Egyesült Államokból.

   Egyelőre elenyésző mennyiségű gázt gyűjtött a JAXA japán űrkutatási hivatal a Hayabusa űrszonda kapszulájából csütörtöki bejelentés szerint.

A gáz elpárolgott anyag lehet, amelyet a Hayabusa egy aszteroida felszínéről gyűjtött. A JAXA alaposan tanulmányozni fogja a gázt – tájékoztattak Japánban.

    A kutatók szerint ha legalább egy 0,01 milliméteres szemcse van a tartályban, azt részletesen elemezni tudják majd. Bár a szonda hétévesre nyúlt küldetése véget ért, a legfontosabb kérdés megválaszolására, vagyis hogy hozott-e mintát az Itokawa kisbolygóról vagy sem, egy hónapot is várnunk kell.

 A Discovery űrrepülőgép startja körüli sürgés-forgásban egy denevér pihent meg a hajtóanyagtartályon. Az állat nem zavartatta magát, kivárta a hivatalos indulást, majd a géppel együtt emelkedni kezdett.

A NASA szakemberei még vasárnap este, jóval a start előtt észrevettek egy denevért, amely a nagy hajtóanyagtartály külső felületén pihent meg. A Kennedy Űrközponthoz közeli parkos, erdős terület miatt már kétszer is volt erre példa: az Endeavour 1996-os és a Columbia 1998-as startját megelőzően is rászállt egy denevér a rendszerre, de azok még a start előtt elrepültek.

    Amerikai kutatók szerint a földi fajok felemelkedését és hanyatlását részben naprendszerünk a galaxis korongján keresztülhaladó hullámzó mozgásai is okozhatják.
 

  Két évvel ezelőtt a kaliforniai Berkeley Egyetemen megállapították, hogy a tengeri kövületek tanúsága szerint a biodiverzitás, azaz a bolygón élő különböző fajok száma 62 millió éves ciklusokban emelkedik és csökken. A Föld nagy tömeges kipusztulásaiból legalább kettő, a 250 millió évvel ezelőtti Permi-triász és a körülbelül 450 millió évvel ezelőtti Ordovicium-kori kihalás párhuzamba hozható a fenti ciklus csúcsaival, ami nem magyarázható az evolúciós elmélettel.

Régóta tudjuk, hogy az emberiség már alapvető létével is befolyásolta a Föld természetét, azonban rohamos szaporodásunk és terjeszkedésünk nyomán sokan úgy gondolják, hogy végzetes átalakulást indítottunk el anyabolygónkon, ami idővel megbosszulja magát, és annak már mi leszünk az elszenvedői.

Brazília nem csupán focistáiról híres, és nem is Formula-1-es futamairól, hanem az ott pusztító, rengeteg áldozatot követelő, új természeti jelenségről: a brazil villámlásról.