Az európai Herschel űrteleszkóp kozmikus „nagyítólencsék” segítségével kikémlelt egy igen távoli galaxist

Az obszervatórium már most az egyik legnagyobb teljesítményű csillagászati eszköz, melyet valaha kifejlesztettek, ám képességeit még tovább lehet fokozni a gravitáció segítségével.  

Egy nagy galaxishalmaz megfigyelésével, a Herschel egy még távolabbi objektumot is képes volt részletesen szemügyre venni. Ez azért lehetséges, mert az előtérben lévő halmaz gravitációja felnagyítja a háttérgalaxisból származó fényt. Az Európai Űrügynökség (ESA) publikálta az új felvételt, melyen a távoli galaxis a Nagy Bumm utáni néhány milliárd éves időszakban látszik.

(Fotó: ESA/SPIRE/Hermes) 

   Seb Oliver, brit professzor szerint, „Amennyiben nem lenne ott a halmaz, akkor ezt a galaxist nem is látnánk. Sokkal, sokkal haloványabbnak tűnne, és úgy hisszük, a csillagszületés rendkívül fontos időszakára tekintünk vissza.” A gravitációs lencsehatás technikát már korábban is alkalmazták a Hubble Űrteleszkópnál, és jelen alkalommal is egy idősebb Hubble lencséhez fordult a Herschel. 

Az Abell 2218 kolosszális halmaz az űrben, mintegy kétmilliárd fényévre a Földtől, a Sárkány konstellációban. Sűrű tömege több ezer galaxiséval egyenértékű. Az anyag ezen hatalmas koncentrációja torzítja és végsőkig fokozza a mögötte elterülő objektumokból áradó fényt. A Hubble Abell 2218 felvételein, a távoli galaxisok számos ívnek látszanak a látótérben. A Herschel megfigyelésein – melyek ugyanazon jelenetet rögzítették a SPIRE készülékkel – a távoli galaxisok némileg homályos foltoknak tűnnek.

A fényes, sárga paca az új felvétel közepén egy olyan galaxis, melynek 11 milliárd évvel ezelőtti állapotát látjuk. A Hubble és Herschel képek közötti különbségek azon változatos hullámhosszok közvetlen következménye, melyeken a két teleszkóp működik. A Hubble optikai és közeli infravörös hullámhosszon vizsgálódik, ezek a hullámhosszok nagyon éles formákat adnak ki a felvételeken.   A Herschel viszont a hosszabb fényhullámhosszokra érzékeny, a távoli infravörös és a szubmilliméteres tartományban, képei természetes módon sokkal lágyabbak.

Középen a Herschel képe, jobbra az ikonikus Hubble fotó ugyanazon térségről (Fotó: ESA/SPIRE/Hermes)

   Ám ez az ultrahosszú hullámhossz-érzékenység azon tulajdonság, mely lehetővé teszi, hogy a Herschel olyan folyamatokat lásson, melyek a nagyon hideg gáz- és porfelhőkben előidézik a csillagszületést. Ez a perspektíva a Hubble szeme elől teljesen elrejtőzik.  

Az új felvételek a HerMES (Herschel Multi-tiered Extragalactic Survey) projekt részei, melynek célja a távoli univerzum galaxis-evolúcióinak vizsgálata. Ez a legnagyobb projekt, mely a Herschel adatait alkalmazza.

Az ESA egymilliárd eurós obszervatóriuma egy Ariane rakétán indult az űrbe, tavaly május 14-én. A Földtől távoli pontra helyzeték ki, mely akadálytalan rálátást enged a mélyűrre.