A NASA Swift szondája, mely az univerzum legerőteljesebb robbanásait követi figyelemmel, komoly mérföldkőhöz érkezett, kiszúrta az ötszázadik kozmikus robbanást a mélyűrben.

A gamma-sugarak a legnagyobb energiájú fényformák, a gammasugár-kitörések rövid, de ragyogó robbanások, melyek az energia kolosszális felszabadulását reprezentálják. A Swift megfigyelőállomás egy űrbe kitelepített szonda, mely a Föld körül kering, és 2004 óta vadássza a robbanásokat, hogy a kutatókat a rövid életű – de hatalmas – fellobbanásokról azonnal tájékoztatni tudja.

Neil Gehrels, a Swift vezető kutatója szerint „egyfelől ez csak egy szám, másfelől figyelemre méltó mérföldkő”. „Mindegyik kitörés a kirakós egy újabb darabkáját fordította fel, és egyre tisztább kép formálódik.”

 *

 A gamma-kitörések észlelési helye és ideje

   A Swift fő feladata, hogy gyorsan kiszúrja az egyes gammasugár-kitöréseket, jelentse azok pozícióit, így a kutatók azonnal elvégezhetik a megfigyeléseket, majd röntgensugárral, ultraibolya és optikai teleszkópokkal is tanulmányozhatják az eseményt. Csak azok a robbanások kaphatók így lencsevégre, melyek történetesen a Föld felé néznek.

Hogyan történnek a gamma-kitörések?

   A legtöbb gamma-kitörés forrásai haldokló csillagok, melyek általában több milliárd fényévre vannak a Földtől, ami azt jelenti, hogy nemcsak nagyon messze vannak, hanem rendkívül energikusak és erőteljesek, mivel ilyen nagy távolságokból is megfigyelhetőek. A kitörések hosszúak és rövidek is lehetnek. A hosszú gamma-kitörések (melyek több mint két másodpercig tartanak) a távoli galaxisok hatalmas csillagainak halálával hozhatók kapcsolatba – mondják a csillagászok.

Amikor egy ilyen csillag kifogy az üzemanyagból, magja összeomlik, és fekete lyukat alkothat, melyet a gáz sűrű és forró korongja, az úgynevezett akkréciós korong vesz körbe. Ezek a fekete lyukak a beléjük hulló anyag egyes részeit úgy eltéríthetik, hogy nagy energiájú anyagkilövellés-párokat hoznak létre, melyek olyan gyorsan mozognak – a fénysebesség 99,9 százalékáig akár –, hogy a bennük létrejövő ütközések gamma-kitöréseket hoznak létre. A kilövellések aztán folytatódnak, később beleütköznek a haldokló csillagon túli gázba, mely utófényt hoz létre.

* 

Fantázia rajz a gamma-kitörésről 

Rejtett robbanás

   A Swift ötszázadik kitörése, a hivatalosan GRB 100413B névre keresztelt jelenség a Kassziopeia konstellációban ment végbe hosszú robbanásként. Azonban nem az űrszonda BAT (Burst Alert Telescope) -készülékétől származó adatok elemzése észlelte, hanem akkor derült rá fény, amikor David Palmer új-mexikói asztrofizikus később elemezte őket. A Swift ultraibolya tartományban is vizsgálja a robbanó csillagokat, nyomon követi a fekete lyukakat és a neutroncsillagokat a nagy energiájú kitörésekért, és hosszú távú röntgenvizsgálatot is végez az egész égboltról.

A gamma-kitöréseket először 1967-ben fedezték fel katonai műholdak, melyeket titkos nukleáris tesztek kutatására terveztek. Az első megfigyeléseket kiterjedt elemzések követték, hogy biztosak legyenek benne, a kitörések tényleg a Naprendszeren túlról származnak. Az adatokat csak 1973-ban hozták nyilvánosságra.