Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy a szaturnuszi Enceladus hold hatalmas víztömeget hordoz vastag jégburka alatt.

   A kis holdat rendszeresen látogató Cassini űrszonda ezúttal negatív töltésű vízmolekulákat észlelt a hold légkörében, ami újabb megerősítése a felszín alatti tengerről szóló elméletnek. A Földön gyakran találkozhatunk ilyen ionokkal a gyorsan mozgó vizek, például a vízesések vagy a megtörő óceáni hullámok esetében. Az Enceladuson nincsenek hatalmas hullámok, van azonban egy rendkívül aktív terület a déli sark közelében, ahol a "tigriscsíkoknak" elnevezett hasadékokon át vízpára és jégrészecskék felhője lövell elő a felszín felé, kijutva egészen a világűrig.

"Egy plusz elektronnal rendelkező vízmolekulákat látunk" - magyarázta dr. Andrew Coates, a londoni University College Mullard Űrtudományi Laboratóriumának munkatársa. "Két módon kerülhetett oda ez az elektron - a plazma környezetből, vagy súrlódással, amikor a vízmolekula-csoportok kiáramlanak a sugarakból, ez olyan, mint amikor megdörzsölünk egy lufit és odatapasztjuk a plafonhoz."

   A Cassini korábban már észlelt oldott sókra utaló nátriumot a párafelhőkben, ami elvileg kőzetekkel hosszú időn át érintkező folyékony víztömeget jelez. A legutóbbi megfigyeléseket a Cassini plazma spektrométerével, a Caps-szel végezték el. A műszer eredeti rendeltetése szerint a Szaturnusz mágneses környezetéről gyűjt adatokat az ionok és elektronok sűrűsége, áramlási sebessége és hőmérséklete mérésével. "Ezek a rövid életű ionok újabb bizonyítékként szolgálnak a felszín alatti vízre, és ahol víz, szén és energia van, ott az élet fő összetevői is jelen vannak" - mondta Dr. Coates. "A meglepetés akkor ért minket, amikor megnéztük az ionok tömegét. Számos csúcsot észleltünk a színképükben, és amikor kielemeztük azokat, láttuk a vízmolekulák csoportba rendeződésének hatását."
*

   A mérések a Cassini egy 2008-as közeli átrepülése során készültek, amiben a Caps nem csupán negatív töltésű víz-ionokat, de negatív töltésű szénhidrogénekre utaló jeleket is észlelt. A holdon korábban már azonosítottak pozitív töltésű szénhidrogéneket az űrszonda Ion- és Semleges Tömeg Spektrométerével (INMS). A Caps eddig csak a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon talált egyértelműen bizonyítható negatív töltésű szénhidrogéneket.

Ezek az ionok szokatlanul nagyok, több meghaladta a 13 000 ATE (atomi tömegegység) méretet. Egy ATE nagyjából egyetlen hidrogénatom tömegének felel meg. "Ha van egy metán és nitrogén légkörünk, amit a Szaturnusz magnetoszférájának részecskéivel és a Nap ultraibolya fényével bombázzunk, akkor igen nagy molekulákat lehet kifőzni" - magyarázta Coates. "Ezek a molekulák, amik a magasság csökkenésével egyre nagyobbak lesznek, a Titán ködének forrásai és feltehetően a felszíni dűnéket is ezek alkotják, amikor lehullanak."

 *

 Az E gyűrű és az Enceladus kapcsolata oldalról nézve

   Az E gyűrű a legszélesebb és legkülső gyűrűje a Szaturnusznak, amely mikroszkopikus jég- és porszemcsékből áll. A Mimas pályájától egészen a Rhea pályáig tart, de egyes feltételezések szerint a Titán pályáján is túlnyúlik, ezáltal közel 1 000 000 km széles. Számos matematikai modell szerint egy ilyen gyűrű instabil lenne, 10 000 és 1 000 000 év közötti élettartammal, ezért az folyamatosan kiegészítésre szorul. Az Enceladus a legkeskenyebb és legsűrűbb részen kering és bizonyos teóriák szerint ez a hold a fő utánpótlása a gyűrű részecskéinek. A Cassini-Huygens űrszonda ezt igazolta is.