Újabb hipersebességű csillagokat fedeztek fel, melyek elegendően nagy sebességgel mozognak ahhoz, hogy végleg elszakadjanak a Tejútrendszertől.

   Warren Brown (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és munkatársai az Astrophysical Journalban közlésre elfogadott tanulmányukban arról számoltak be, hogy az arizonai MMT Obszervatórium műszereivel két új hipersebességű csillagot találtak, amelyek gyors mozgásuk révén mindörökre elhagyják a Tejútrendszert. Mindkettő fiatal csillag, kb. négyszeres naptömeggel, és sorsuk az intergalaktikus térben magányos sodródás lesz.

   Az elsőként felfedezett, SDSS J091301.0+305120 jelzésű égitest az Ursa Maior csillagképben található, sebessége 2 millió km/h (555 km/s), jelenlegi távolsága pedig 240 ezer fényév. A másik szökevény, a Cancer csillagképben levő SDSS J091759.5+672238, valamivel közelebb, 180 ezer fényévnyire található, de gyorsabban mozog: közelítőleg 2,3 millió km/h (635 km/s) sebességgel távolodik. Habár mindkét csillag roppant nagy sebességgel mozog, nagy távolságuk miatt halványak, ezért sebességük csak a legérzékenyebb csillagászati műszerekkel mérhető meg.
*
 

Középen az SDSS J091301.0+305120 jelzésű hipersebességű csillag (nyíllal jelölve). A kép az égbolt 7x7 ívperces területét ábrázolja (forrás: SDSS Collaboration).

   Ezek a rendkívül gyorsan mozgó égitestek a csillagászati objektumok új osztályát képviselik. Brown és kollégái az első ilyen száműzött csillagot 2005-ben találták, majd később európai kutatócsoportok még kettőt fedeztek fel; ezek egyike valószínűleg a Tejútrendszer közeli kísérőgalaxisából, a Nagy Magellán-felhőből szökött el. A legutóbbi felfedezéssel így már ötre nőtt az ismert hipersebességű csillagok száma.

   Az elméleti becslések szerint nagyjából ezer hasonló csillag lehet Galaxisunkban. Figyelembe véve, hogy a Tejútrendszerben legalább 100 milliárd csillag található, a hipersebességű csillagok keresése keményebb feladat, mint a közmondásos tű keresése a szénakazalban. A csoport a felfedezés esélyeit növelendő elsősorban olyan égitesteket figyelt meg, amelyek helyzetük és más tulajdonságaik alapján hasonlítottak a már ismert kidobódott csillagokhoz. Az elképzelések szerint ezek a száműzött csillagok a Galaxis központi tartományából dobódtak ki, több millió évvel ezelőtt. Mindegyik szökevény valaha kettős rendszer tagja volt, de amikor a kettős túl közel került a központi fekete lyukhoz, a gravitációs erők széttépték a rendszert. Ennek során a kettős egyik tagja a fekete lyuk közelében ragadt, míg a másik hihetetlenül nagy sebességgel kifelé lendült. Napjainkban is számos, a fentiekhez hasonló csillag létezik a galaktikus központ környezetében, nemrégiben pedig olyan csillagokat is találtak, amelyek igen elnyúlt elliptikus pályán keringenek a központi fekete lyuk körül. A számítások szerint az egykori kettős rendszerekből a fekete lyuk közelében maradt csillagok hasonló pályákon keringhetnek. Ezek a tények alátámaszthatják a száműzött csillagok keletkezésének vázolt elméletét.