A floridai Kennedy-űrközpont 39A jelű indítóállványáról az Atlantis űrrepülőgép hazai idő szerint 17.29-kor elindult. A küldetéssel lezárul a leglátványosabb és az egyik legfontosabb korszak a NASA emberes űrtevékenységében. Az Atlantis fedélzetén ezúttal mindössze négy fő utazik, a Kennedy-űrközpont közelében viszont mintegy félmillióan figyelték az eseményt.

Az Atlantis a közeli viharok ellenére az első tervezett időpontban, hazai idő szerint 17.29-kor elindult az űrrepülőgépek utolsó küldetésére.

Amennyiben a technika ördöge nem szól közbe, és az időjárás is együttműködőnek bizonyul, a holnapi napon útjára indul az STS-135 küldetés. Az emberiség első többször felhasználható űrhajójának búcsúrepülése küszöbön áll.

Az STS-135 felszállása lényegében csak az obiter egységek, tehát a szűkebb értelemben vett űrrepülőgépek búcsúját jelenti. A NASA vezetése meghozta a döntést: a Shuttle-alapú alternatíva győzött a Space Launch System (SLS) számára felvázolt három lehetőség közül. Ez tehát azt jelenti, hogy a szilárd tüzelőanyagú gyorsítórakéták, az űrrepülőgépek főhajtóművei, illetve a külső hajtóanyagtartály – módosítva ugyan, de – tovább fog „élni” az Egyesült Államok következő nagyszabású hordozórakétájában.

Az űrszemét közép-európai idő szerint dél után zúgott el kényelmetlen közelségben a komplexum mellett, és arra kényszerítette a hat asztronautát, hogy a két dokkolt Szojuzban keressen menedéket. Az űrhajósok így gyorsan elmenekülhettek volna abban az esetben, ha ütközésre kerül sor, és a Nemzetközi Űrállomás (ISS) súlyosan károsodik.

Az IXV (Intermediate eXperimental Vehicle) egy, a szárny nélküli repülőgép (lifting body) filozófiára épülő automata űrrepülőgép lesz. Fő feladatként az áll előtte, hogy kísérleti űrjárműként adatokat és tapasztalatot gyűjtsön az ESA szakemberei számára.

Az elhasznált víz, valamint a vizelet tisztítására is alkalmas új eszközt próbálnak ki az Atlantis utolsó útja során. Sikeres tesztek esetén a műszert az űrruhába is beszerelhetik, hogy az űrhajósok a mozgásuk révén segítsék a saját vizeletük megtisztítását.

A tiszta víz nagy kincs a világűrben.

Miután utolsó küldetése bekerül a történelemkönyvekbe, az Endeavour űrsikló megkezdi az előkészületeket a nyugodt, múzeumi évekre.

Az Endeavour június elsején, napkelte előtt landolt a NASA Kennedy Űrközpontjában, miután befejezte 16 napos küldetését. A hosszas leszerelési folyamat során, az űrflotta legfiatalabb tagját felkészítik a Los Angeles-i Kaliforniai Tudományos Központba szállításhoz, melyre jövő tavasszal kerül sor.  

Az Endeavour átalakítása repülésre kész űrsiklóból múzeumi tárggyá igen komplex folyamat, mely hónapokat ölel fel, amelyet szinte azonnal el is kezdenek.

Az Atlantis közép-európai idő szerint június elsején, hajnali háromnegyed egykor indult meg a 39A kilövőálláshoz, az 52 emeletes Szerelőcsarnokból. Az 5,2 kilométeres utat az Apollo korszak hernyótalpas vontatóján tette meg, mely általában hat órát ölel fel.

A hordozó hidraulikus rendszerének szivárgása miatt kissé késleltetett kivonulás az utolsó volt az űrsiklók számára, mivel a  NASA az Atlantis missziója után nyugdíjazza a flottát.

Az Endeavour épségben hazatért legutolsó űrutazásáról. De előtte még az Atlantis utolsó alkalommal megérkezett a 39A indítóállásra. A Space Shuttle programból már csak a záróakkord, az STS-135 repülése van hátra.

A legfiatalabb űrsikló 16 napot töltött a világűrben a huszonötödik, végső űrrepülése alkalmával. Hatfős személyzete sikeresen teljesítette az eltervezett feladatokat. Felkerült végső rendeltetési helyére az Alfa Mágneses Spektrométer, illetve a tartalék eszközöket hordozó külső platform.

19 év szolgálat és 25 repülés után az Endeavour űrrepülő - utoljára - leszállásra készül. Előben követheti a leszállást szerdán reggel, magyar idő szerint 08:35-kor.

Az STS-134 küldetésen sikeresen felszállították a Nemzetközi Űrállomásra az Alfa Mágneses Spektrométert és egy külső tárolóplatformot. A hatfős személyzet három tagja 4 űrsétán minden kitűzött szerelési és karbantartási feladatot sikeresen elvégzett. A Nemzetközi Űrállomás amerikai szegmensének tizenhárom évig tartó kiépítése ezzel befejeződött. 

Az űrséták és az űrállomás életfenntartó rendszereinek karbantartása mellett az űrsikló személyzete számos biológiai és műszaki kísérletet hajtott végre.

A Space Shuttle nyugdíjazása után nem biztos, hogy nagyon sokáig űrrepülőgép nélkül marad majd az Amerikai Egyesült Államok. Igaz, a Dream Chaser névre hallgató jószág szerényebb paraméterekkel büszkélkedhet majd, mint a nagy előd, a Shuttle.

Az új madárka az ígéretesnek tűnő „lifting body” filozófiára épül. Ez a nehezen megmagyarítható kifejezés azt jelenti, hogy hagyományos szárnyak helyett maga a gép teste generálja a felhajtóerőt repülés közben.