Egy Tejútrendszerünk központi tartományában található gázfelhőben két komplex molekula színképvonalait sikerült beazonosítani - a következő lépés a csillagközi aminosavak kimutatása lehet.

   Napjaink legfontosabb rádiócsillagászati kutatásai közé tartozik a csillagközi térben lévő, összetett molekulák keresése. Mostanra mintegy 150 különböző molekulát sikerült már azonosítani a Tejútrendszerben, melyek között komplex felépítésű, szerves - azaz szén- és hidrogénatomokat, valamint esetenként nitrogént, oxigént vagy egyéb atomokat, atomcsoportokat is tartalmazó - molekulák is találhatóak.

   
   A Chilében működő VLT távcsőegyüttes egyik teleszkópjával megtalálták a Tejútrendszer legöregebb csillagát, melynek becsült kora 13,2 milliárd év.

   A chilei Paranal csúcson működő VLT (Very Large Telescope) távcsőegyüttes Kueyen teleszkópjának UVES spektrográfjával egy nagyon öreg csillagot találtak a Tejútrendszerben. A HE katalógusjelű objektum becsült kora 13,2 milliárd év, ami alig marad el az Univerzum 13,7 milliárd éves korától, azaz a csillag valóban a kozmikus idők hajnalán, nem sokkal az Ősrobbanás után született.

   A Spitzer űrteleszkóp legújabb eredményei szerint a fiatal Univerzum pora a benne található nagyszámú fekete lyuk közreműködésével keletkezhetett.

   Az új felfedezés hozzájárulhat azon kérdés megválaszolásához, hogy honnan származott a galaxisok, csillagok, bolygók és valószínűleg az élet kialakulásához is szükséges poranyag a fiatal Világegyetemben. Az Univerzum jelen állapotában fő forrásai az idős, haldokló csillagok, viszont amikor a Világegyetem kora a jelenleginek még csak tizede volt, a Naphoz hasonló csillagok nem voltak még a végállapothoz közeli fázisban, így nem is lehettek a jelentős mennyiségű por forrásai.

   Az asztrofizika egyik fontos problémája az ún. barion-aszimmetria kérdésköre: észlelhetők-e még az Ősrobbanás során a normál anyaggal majdnem azonos mennyiségben létrejött antianyag esetleges maradékának nyomai?

   Az antianyag olyan részecskékből áll, melyek a normál, bennünket körülvevő anyagot alkotó párjaiktól csak a töltésük előjelében és mágneses tulajdonságaikban különböznek, tömegük azonban megegyezik. Az antielektron (pozitron) töltése például pozitív, az antiprotoné pedig negatív.

 
 
   Húsz fényévet mozdult el 3700 év alatt a Puppis A rádióforrást létrehozó szupernóva-robbanás maradványa, egy hipersebességű neutroncsillag.

   Az objektum az RX J0822-4300 katalógusjelű neutroncsillag, amely körülbelül 3700 évvel ezelőtt jött létre egy szupernóva-robbanáskor – ennek helyén ma a Puppis A szupernóva-maradvány található. A Chandra röntgenműhold 1999-ben és 2005-ben készült felvételein jól látszik, hogy a neutroncsillag a robbanás helyétől kifelé mozog, s a képek alapján, valamint a maradvány távolságának ismeretében az is megbecsülhető, hogy  látóirányra merőleges sebessége több mint 5,5 millió km óránként (1600 km másodpercenként)!

   Újabb hipersebességű csillagokat fedeztek fel, melyek elegendően nagy sebességgel mozognak ahhoz, hogy végleg elszakadjanak a Tejútrendszertől.

   Warren Brown (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és munkatársai az Astrophysical Journalban közlésre elfogadott tanulmányukban arról számoltak be, hogy az arizonai MMT Obszervatórium műszereivel két új hipersebességű csillagot találtak, amelyek gyors mozgásuk révén mindörökre elhagyják a Tejútrendszert.

   Európai csillagászok új galaxist fedeztek fel, de olyan régit, hogy a fénye tízmilliárd év alatt jutott el a Földre.

Az ősrégi galaxis egyik meglepő tulajdonsága, hogy százszor gyorsabban alakulnak ki (illetve alakultak ki tízmilliárd éve) benne a napok, mint a mi galaxisunkban, a tejútrendszerben. Az újonnan felfedezett galaxis az SMM J2135-0102 elnevezést kapta. Annyira régi, hogy tízmilliárd évbe telt, mire a fénye elért ide, a Földre. Tehát tízmilliárd éve keletkezett, mindössze három milliárd évvel a nagy bumm után.

 Már közel húsz kilométert tett meg az amerikai űrhajózási hivatal (NASA) Opportunity nevű marsjárója, amelyet eredetileg 90 napos küldetésre terveztek, ennek ellenére már több mint 6 éve végez “földtani” vizsgálatokat a vörös bolygón.

   A NASA közlése szerint a jármű ezen a héten lépte át a 12 mérföldes (19,3 kilométeres) határt, útban az Endeavour-kráter felé, amelynek eléréséhez további 11,6 kilométert kell megtennie

   Másfél millió éven belül üstökösök hada lepheti el a Naprendszert egy törpecsillagnak köszönhetően.

   Egy csillagász számításai szerint a Gliese 710 nevű törpének 86 százalék az esélye van arra, hogy átszakítsa az Oort-felhőt, a Naprendszerünk külső határán húzódó jeges objektumok halmazát, amelyek így elindulnak a Nap és a belső bolygók felé, üstökösökkel bombázva a Földet is. Vadim Bobjlev, a Szentpétervári Pulkovo Csillagászati Obszervatórium munkatársa többször ellenőrizte számításai helyességét mielőtt publikálta volna eredményeit.

A Naprendszer legbonyolultabb bolygódíszei a Szaturnusz gyűrűi, emellett kozmikus ékkövek is, ismeretlen vörös anyag füzérjével díszítve, valamint az azokat formáló néhány trükkös, dinamikai erővel megspékelve.

A Cassini-szonda már 2004 júniusa óta vizsgálja a gázóriást. Ezen idő alatt a szonda nemcsak a Szaturnusz lenyűgöző gyűrűit vizsgálta, hanem atmoszféráját, holdjait és mágneses mezejét is, ami körülveszi. A hatéves, közeli megfigyelés során a Cassini felfedezéseit, valamint a bolygó megoldásra váró rejtélyeit két tanulmányban taglalják a kutatók a Science tudományos folyóirat március 19-i számában.