Ha nyár, akkor hullócsillag- és meteorészlelés, amelynek tetőpontját a Perseida-raj érkezése jelenti augusztusban.
 Idén az augusztus 12-ről 13-ra virradó éjszaka, két nappal újhold után lesz a maximum, ideális körülményeket biztosítva a megfigyelésre.
Az idén ideális helyzetben figyelhető meg a kétezer éve ismert meteorraj.

Perseidák

  Az áramlatot a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökös hozta létre több ezer évvel ezelőtt. A Perseidák első megfigyelése Kr. u. 36-ban történt Kínában. A VIII-XI. században rendszeresen, később szórványosan említik a rajt, majd 1835-ben Adolphe Quételet belga csillagász (1796-1874) a "hivatásos" nyugati tudomány számára is felfedezte a rajt, amely 1839-ben óránként 160 meteoros maximumot produkált.
*

   A Perseida meteorraj a látványos hullócsillagokat adó áramlatok közül a legismertebb. Nemcsak azért, mert ideális esetben több tucat meteort hullajt óránként, hanem mert mindezt nyári meleg éjszakákon teszi.

A meteorrajok az űrben keringő törmelékáramlatok, amelyeket főleg üstökösök, esetleg kisbolygók szórnak szét pályájuk mentén. A Perseidák darabjai a Swift-Tuttle-üstökösről váltak le. Amikor apró szemcséik 60 km/másodperces sebességgel haladva elérik a Föld atmoszféráját, a légköri atomoknak és molekuláknak ütköznek.

A súrlódás miatt saját anyaguk is 1000 Celsius-fok fölé hevül, így sugározni és darabolódni kezd. Az égen gyorsan áthaladó szemcse útja mentén fénycsíkot húz. A jelenség csak néhány tizedmásodpercig látható, közben a test anyaga elfogy, és a meteor avagy hullócsillag kialszik.
*
 

Egy csodás perseida a Cygnus-Tejút előtt. A meteor nyoma fölött az Észak-Amerika-köd és a Deneb látható, jobb oldalon pedig a Lyra csillagkép.

   A meteorrajokkal kapcsolatban figyelhető meg az úgynevezett radiáns-jelenség: a meteorok látszólag az égbolt egy pontjáról érkeznek. Ez a perspektivikus hatás következménye - az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak, akárcsak az egymással párhuzamos vasúti sínek. Radiánsnak nevezzük azt a területet avagy képzeletbeli égi pontot, ahonnan a meteorok érkezni látszanak. Ez esetükben a Perseus csillagkép területére esik - ezért is nevezik a rajt Perseidáknak.
*         

 A Magyar Csillagászati Egyesület által fejlesztett videorendszer felvétele egy útja mentén felvillanó Capricornida meteorról. A jobb alsó sarokban az órán a másodpercek mellett a századmásodpercek is leolvashatók a lassított felvételen (MCSE, Kiskun Csillagászati Tábor, Igaz Antal, Tepliczky István)

Hogyan várjuk a meteorokat?

   A meteorok megfigyelése szabad szemmel végezhető. Optikai segédeszköz nem kell hozzá, azonban a sötét, zavaró fényektől mentes égbolt fontos tényező. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, vidéki sötét ég alól ugyanekkor több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól.
A Perseidák gyors, útjuk mentén zöldes-kékes nyomot hagyó meteorok. Nyomuk akár 1-2 másodpercen át is látható marad. Ez a maradandó nyom részben a felizzott test elporladásából származik, részben az ionizált levegő marad elég forró a sugárzáshoz a hullócsillag útja mentén. Ritkán a felsőlégköri szelek hatása is megfigyelhető, amelyek elfújva a meteornyomot látványosan eltorzítják azt. A legszebb látványt természetesen a legfényesebb meteorok adják, amelyeket külön névvel is illetnek: ezek a Vénusznál is fényesebb tűzgömbök. A Perseidák csillaghullása során több tűzgömb is várható, amelyek közül a legszebbek robbanásukkor bevilágíthatják az éjszakai égboltot.
A meteorok megfigyelése egész éjszakás program. Érdemes tehát meleg ruházatban, esetleg hálózsákkal kiköltözni az ég alá, és türelmesen várni a hullócsillagokat. Helyezkedjünk el úgy fekve, hogy alátámasztott fejünk körülbelül 50-60 fokkal nézzen a horizont fölé - és ami a legfontosabb: legyünk türelmesek,és a várt élmény nem marad el!