(Kocsmai hőbörgés egy korsó sör mellett)

A XIX. század második felében voltak csillagászok, akik megírígyelték a Neptunusz felfedezésének zajos sikerét, és megpróbálták lekopírozni azt. El kezdték hangoztatni (talán maguk is elhitték), hogy a Neptunusz mozgásában egyenetlenségek vannak, melyet egy külső bolygó (kilencedik bolygó vagy "X - bolygó") perturbáló hatása, gravitációja okoz.

Szerény véleményem szerint ha lenne ilyen gravitációs hatás, akkor annak okozóját (a "bűnöst") már régen meg kellett volna találni. Emlékezzünk csak: amikor LeVarrier elküldte eredményeit Galle-nak, akkor órák alatt megtalálták a keresett égitestet, nem kellett hozzá más, csak egy jó távcső, egy csillagtérkép meg egy aszisztens. A Neptunusz ily módon történt felfedezése óta eltelt több, mint másfél évszázad, és a csillagászok (a Naprendszerben) "csak" kisbolygókat és üstökösöket fedeztek fel, nagybolygókat nem, pedig a mai észlelés technikája (CCD-kamerák elterjedése, számítógépes képkiértékelő algoritmusok) mellett ma már a legkisebb égitestek is nyomon követhetők.

A kilencedik bolygó keresése hasonlatos volt egy koromsötét szobához, amelyben egy fekete macskát kergettek, és egyesek néha felkiáltottak: "Elkaptam!". Amit tisztelek és becsülök Mr. Tombaugh teljesítményében, az a szorgalma és a munkabírása. Az amit Ő csinált (az égboltról készített fényképfelvételek átvizsgálása blink-komparátorral, éjszakáról éjszakára) valljuk be: rabszolga-munka volt, ma már inkább számítógépre kell bízni az ilyesmit, nem embernek való, főleg fenékkel kellett bírni. Szó nem volt metematikai előrejelzésről, még akkor sem, ha úgy elegánsabb lett volna.

A csillagászok társadalma nem akkor követte el a hibát, amikor (2006-ban) lefokozta a Plútót, hanem 1930-ban, amikor (elsősorban az amerikai csillagászkollégák nyomására) nagybolygónak fogadták el elődeink (kritikai észrevételek már a felfedezés évében is voltak, de akkor nem azok a hangok győztek). Szokás a Plútót "a sötétség bolygójá"-nak is nevezni, és ez találó elnevezés, mert a Plútó tényleg a sötétség bolygója, de az emberi sötétségé is.

(A továbbiakban) csak azt szeretném tudni, mit értenek egyesek a "technokrata szemlélet"-en. Kik voltak a technokraták: azok, akik 2006 augusztusában megpróbálták "helyére tenni" a Plútót, vagy azok, akik a felfedezés évében nagybolygónak törzskönyvezték. Az odáig rendben van, hogy 1930-ban tájékoztatták a csillagászok társadalmát (és a sajtót) egy 15 magnitúdós, szabálytalan pályán keringő távoli égitest felfedezéséről, de azt is állították, hogy 1. nagybolygót fedeztek fel, 2. ez az a bolygó, amit Percival Lowell számításai alapján már évek, évtizedek óta kerestek. Hiába voltak tiltakozások, az amerikai csillagászok le tudták nyomni a többi (európai) csillagász torkán akaratukat.

Nem volt mindegy, hogy mit találtak, hiszen a nagybolygók száma mindig is 10 alatt volt, a kisebb égitestek száma pedig (nincsen pontos adatom, de) 1930-ban több száz volt már, talán az ezret is meghaladta, ilyet felfedezni tehát nem lett volna nagy dicsőség.

Továbbá (szerintem) a flagstaffi Lowell Obszervatóriumban személyi kultusz (is) volt. Sikerült elérni, hogy Percival Lowell nevének monogramja (a PL) bekerüljön a Plútó asztronómiai jelébe, így állítva örök emléket neki. Dícséretes, ha valakinek van pénze, és szép dolog, ha hajlandó a tudományba invesztálni, de az anyagiak önmagukban nem garanciák a sikerre (Percival Lowell a marsbéli csatornák mibenlétének tekintetében is tévedett).

A 2006-os IAU döntésről: Az, hogy "a Plútó nagybolygó" már nem volt tartható (felfedeztek egy a Plútónál is nagyobb égitestet, az "Eris"-t, amelyet nem lehetett nagybolygóként törzskönyvezni, ebből - logikusan - az következett, hogy a nála kisebb Plútó sem lehet nagybolygó). Azt, hogy "a Plútó kisbolygó" nem merték kijelenteni, féltek azoknak a haragjától, akik táblákkal az utcára vonultak tüntetni a Plútó mellett, akik nem tudtak beletörődni abba: "Vajúdtak a hegyek és született egy kisegér". Kompromisszumos döntés született: sem ide, sem oda, létre hozták a "törpebolygó" fogalmat. Ilyen salamoni döntést én kettőt ismerek, egyet a világ- és egyet a magyar irodalomból (az egyik Salamon döntése, "Vágjátok ketté", a másik Arany János Fülemüle-perének végén van: "Sem ide, sem oda. Jobb felöl üt: nekem fütyül, bal felöl üt: nekem fütyül!")

1993-as írásomban (igaz, hogy egy outsider lapban, az "UFO-magazin"-ban: ők hajlandók voltak leközölni) azt állítottam, hogy 1. a Plútó nem nagybolygó, 2. soha nem fogják átminősíteni kisbolygóvá. Első állításomat ma már a hivatalos tudomány is elismeri, a másodikban is igazam lett, hiszen a Plútót "törpebolygóvá" minősítették, nem pedig kisbolygóvá, ami (ugyebár) nem ugyan az. A "törpebolygó" fogalmat azért kellett bevezetni, hogy az 1930-as fiaskó ne tűnjék olyan nagynak.

(Elnézést a tömör fogalmazásért. "A nagybolygók 6 pontjá"-nak elolvasásával írásom érthetőbb.
Ajánlom továbbá az alábbi linket. Üdv mindenkinek.)

A ":: Csillagászattörténet.Csillagászat.hu ::" honlapról küldte ezt a cikket önnek Benkő Miklós.
A címe: "A IX. bolygó mivolta"

A következö linkre kattintva meg tudja tekinteni:
http://csillagaszattortenet.csillagaszat.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=319&Itemid=295