Fantáziarajz a HATnet projekt által felfedezett első exobolygóról, a HAT-P-1-ről.
[David A. Aguilar (CfA)]

Bakos Gáspár és csapata (Sári Pál, Papp István, Lázár József) az arizonai Fred L. Whipple Obszervatóriumban a HATnet műszerei előtt.
[Bakos Gáspár]

Bakos Gáspár a Mauna Kea-n működő HATnet távcsövekkel.
[Bakos Gáspár]

Az American Astronomical Society 1974 óta ítéli oda évente a Newton Lacy Pierce díjat egy-egy 36 év alatti fiatal csillagász kutatónak, aki az elmúlt öt év során kiemelkedő eredményeket ért el a megfigyelő csillagászat területén, mégpedig a csillagászati objektumokról érkező sugárzás detektálásával és elemzésével - azaz a klasszikus obszervációs módszerrel. 2011-ben a díjat a Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics magyar kutatója, Bakos Gáspár nyerte el!

Bakos Gáspár 2000-ben diplomázott az ELTE csillagászat szakán, majd ezután predoktori ösztöndíjjal a CfA SSP részlegében (Solar, Stellar and Planetary Division) kezdett dolgozni 2001-ben. PhD értekezését 2004-ben védte meg az ELTE-n, ezután 2007-ig Hubble posztdoktori ösztöndíjasként kutatott szintén a CfA-ban, azóta pedig NSF posztdoktori ösztöndíjjal dolgozik ugyanott.

Bakos Gáspár a kitalálója, munkatársaival létrehozója és vezető kutatója a HATnet (Hungarian-made Automated Telescope Network) projektnek, melynek keretében kicsiny - mindössze 11 cm-es átmérőjű -, de nagy látómezejű és teljesen automatizált műszerekkel kutatnak fedési exobolygók után. A program fő észlelőbázisa a CfA által működtetett Fred L. Whipple Obszervatóriumban található Arizonában, de dolgoznak már kis távcsövek a Mauna Kea csúcson Hawaii-n, az ausztráliai, namíbiai és chilei állomásokkal (HAT-South network) pedig az első olyan globális észlelőhálózat a HATnet, melyben ugyanolyan műszerekkel lehet az égboltot megszakítás nélkül monitorozni.

 jelenleg ismert, 100-nál is több fedési exobolygó körülbelül negyedét a HATnet projekt keretében fedezték fel. A fedési paraméterek alapján nagy pontossággal meg lehet határozni az exobolygók sugarát, így a tömeg ismeretében a bolygó közepes sűrűsége is adódik, ebből pedig a belső felépítésre lehet következtetni. A HATnet bolygóinak tömege a Neptunusz tömegétől - ami a Jupiterének 5 százaléka - körülbelül 7 jupitertömegig terjed. Több HATnet exobolygó az első volt a maga nemében, köztük található kettő az első négy neptunusztömegű fedési exobolygó közül, illetve az első olyan többszörös bolygórendszer, melynek belső bolygója fedést mutat.

Forrás:

• Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics News 2011.01.14.