Fényes csillag jelent meg az égen kr. út 185-ben. Üstökös nem lehetett, mert nem mozdult el eredeti helyéről, és több hónapon keresztül ragyogott - végül nyolc hónappal később lassan elhalványodott, majd eltűnt. Ez a legelső írásos emlékünk egy tejútrendszerbeli szupernóva-robbanásról, melyet (és feltehetőleg római) csillagászok feljegyeztek. Az pedig, hogy a robbanás megfelelője nem más, mint az RCW 86 jelzésű röntgenforrás, 2006 szeptemberében, több mint 18 évszázaddal később nyert teljes bizonyosságot.

A NASA Chandra által épített, illetve az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgen-obszervatóriumainak az RCW 86-ról készült képeit elemezve egy táguló gyűrűt figyelhetünk meg, amely egy szupernóva robbanásakor keletkezett. A termonukláris üzemanyag elfogytával egy szupernóva előcsillaga, egy nagytömegű csillag összeroskadt, és az azt követő hatalmas robbanásban az egész Galaxist túlragyogta rövid időre. A robbanás ereje a külső rétegeket egy csillagközi térbe dobta ki, valamint erőteljes lökéshullámot indított kifelé. A szupernóva-maradvány és a kidobott anyag többmillió fokosra hevült fel, ami több évezredre elegendő energiát biztositott erős röntgensugárzás kibocsátásához.

Jacco Vink, a holland Utrechti Egyetem munkatársa, egyben a kutatás vezetője, ill. Aya Bamba, a japán Fizikai és Kémiai Kutaintézet (Riken) kutatója, kollégáikkal a táguló objektum sebességét és méretet vetették össze. A szupernóva-robbanások elméleti modelljét felhasznáva meghatározták a robbanás időpontját. A korábban 10.000 évesnek Becsült RCW 86 az új adatok feldolgozása alapján 2000 évesnek mondható, és ez egybevág a Kr.. út 185-ben leírt megfigyeléssel. A csillagászok az RCW 86 pozíciója alapján eddig is valószínűsítették, hogy az objektum a kínaiak által megfigyelt szupernóva megfelelője, de ilyen egyértelmű bizonyítékot csak most sikerült találni
Az RCW 86-nál tisztán látható a modellek alapján várt gyűrűs fénylés a lökéshullámok terjedése mentén. A Chandra megfigyelései az RCW 86 északkeleti részén (a kép bal oldalán) azt mutatják, hogy a röntgensugárzás egy részét a robbanás energiája (piros), másik részét viszont nagy energiájú elektronok okozzák, amelyeket erős mágneses mező gyorsít fel (kék). Ez egy jól ismert folyamat, amelyben általában alacsony energiájú rádiósugárzás van. Csak rendkívül erőteljes lökések tudják az elektronokat olyan mértékben felgyorsítani, hogy röntgenben sugározzanak.