A  világ legnagyobb, kizárólag égboltfelmérésre használt távcsöve, mely megfigyeléseit a közeli infravörös tartományban végzi. 

Mi is az a VISTA?

Első hallásra talán a számítógépeken használatos operációs rendszer jut e szóról eszünkbe, ám teljesen más dologról van most szó. A VISTA (Visible and Infrared Survey Telescope for Astronomy) a legújabb távcsőóriás, mely chilei Paranal Obszervatóriumban kezdte meg működését. Megfigyeléseit a közeli infravörös tartományban végzi, ez a világ legnagyobb, kizárólag égboltfelmérésre használt távcsöve. A VISTA 18 brit egyetem együttműködésével jött létre és egyben Nagy-Britannia legfőbb hozzájárulása az ország ESO tagságához

A VISTA  révén újabb taggal bővült az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Paranal-hegyi távcsőparkja. Az Atacama-sivatagban elhelyezett új távcső 4,1 méter átmérőjű tükre a legjobb minőségű, ami ilyen méretben elkészíthető, felszíne alig néhány ezred hajszálnyival tér csak el a tökéletes alaktól.

Miért egyedülálló műszer?

Tim de Zeeuw, az ESO igazgatója külön kihangsúlyozta a műszer kiemelkedő jelentőségét. Az égboltfelmérésre fejlesztett távcső ugyanis úttörő szerepet tölt be a déli égbolt infravörös hullámhosszakon történő megfigyelésében. A VISTA rengeteg érdekes célponttal fog szolgálni további kutatásokhoz, amikben az ESO más távcsövei is szerephez jutnak majd, mint például a VLT, az ALMA és az E-ELT.

A műszer lelke a 16 speciális detektorban összesen 67 millió képpontot tartalmazó, közeli infravörösben érzékeny kamera. (Gondoljunk csak bele, összehasonlításképp megemlíteném, hogy az Időkép térképeinek többsége 840x600, azaz összesen 504000 képpontot tartalmaz!)

A VISTA egyszerre tud gyorsan, nagy területet és halvány égitesteket is vizsgálni, hiszen főtükrének átmérője és kamerájának látómezeje is nagy. Egyetlen képével a teleholdnál tízszer nagyobb területet fed le, valamint lehetséges vele a teljes déli égbolt objektumainak katalogizálása 40-szer nagyobb érzékenységgel, mint azt a közelmúlt nagysikerű 2MASS felmérése tette. Ez az érzékenységnövekedés akkora lépésnek tekinthető, mint Galilei első távcsöves megfigyelései voltak a szabadszemesekhez képest.

Az első eredmények:

Az első nyilvánosságra hozott képen a Láng-ködöt (NGC 2024) figyelhetjük meg, amely egy igen látványos csillagkeletkezési terület az Orion csillagkép irányában. Látható hullámhossztartományban a sűrű porfelhő elrejti előlünk az objektum közepét, de infravörösben betekintést nyerünk a központi halmaz fiatal csillagaira.

A következő kép a Tejútrendszer közepéről készült két VISTA látómező mozaikja. Több mint egymillió csillag látható ezen az egy képen, többségük olyan, amely a sűrű porfelhők mögött a látható fényben egyébként nem érzékelhető.

 A harmadik képen egy galaxishalmaz fotója látható a Fornax csillagképből. A nagy látómezőnek köszönhetően egyetlen képen látható az óriási elliptikus NGC 1399 és a küllős spirál NGC 1365 galaxis.

   Mit hoz még a jövő?

A tervek szerint az első 5 évben 6 nagy, különböző tudományos célkitűzésű felmérés indul. Egy felmérés a teljes déli égbolt lefedésére irányul, míg a többiek kisebb területek részletesebb vizsgálatára koncentrálnak. A VISTA felvételeinek köszönhetően remélhetőleg sokkal jobban megérthetjük majd a csillagok és galaxisok keletkezésének és eloszlásának természetét; háromdimenziós térképet kapunk Galaxisunkról és a szomszédos Magellán-felhőkről, valamint közelebb juthatunk az Univerzum szerkezetének, a misztikus sötét anyag és sötét energia kapcsolatának megértéséhez.
Azt az óriási adatmennyiséget, amely tipikusan 300 gigabájtot jelent minden derült éjszakán, az Egyesült Királyságban dolgozzák fel. A képek és katalógusok összeállításán két nagy adatközpontban, a cambridge-i és az edinburgh-i egyetemen dolgoznak. A feldolgozást követően az összes adat nyilvánossá válik a nemzetközi csillagászközösség számára