Az 1864-ben Franciaország területén becsapódott orgueil-i meteorit 4,5 milliárd éves, egyszerre foglalja magában egy ősi kozmikus csillag és az élet első nyomát. © PSRDA orgueil-i meteorit maradványainak alapján a tudósok immár képesek meghatározni, hogy milyen csillag robbant fel, s a kutatás révén megoldódhat annak a rejtélye is, hogy a króm 54-es (Cr 54) tömegszámú izotópja miért oszlik el egyenetlenül a Naprendszerben.
Az amerikai kutatók Nicolas Dauphasszal, a Chicagói Egyetem docensével az élen a meteorit anyagába beágyazódott kerek szemcsék vegyelemzését végezték.
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a 54-es izotóp, ahogy más kémiai elemek is, egyenletesen oszlott szét a felrobbant csillagból származó gáz- és porfelhőben, amelyből Naprendszerünk képződött.
Az 1970-es évek elején született az az elmélet, amely szerint egy felrobbant, szupernóvává alakult csillag indította be Napunk megszületésének folyamatát. Az új jelek arra mutatnak, hogy legalább egy masszív csillag szolgáltatott "alapanyagot" Naprendszerünkhöz.
A meteorit belsejében a kutatók az alumínium 26-os tömegszámú, valamint a vas 60-as tömegszámú izotópját fedezték fel. Mindkét rövid felezési idejű izotóp megtalálható a kozmikus kövezetekben, de nem a Földön.
A kutatók arra következtettek, hogy egy II. típusú szupernóvából származnak. Ilyen szupernóvák a Nap tömegénél nyolcszor-kilencszer nagyobb kezdeti tömegű csillag végső robbanásakor keletkezik, miután az kifogyott nukleáris tüzelőanyagából. "Motorja" üzemanyag hiányában "akadozni" kezd, belső magja összeroppan, s az egész csillag felrobban.
A kutatók most vegyelemzésnek vetik majd alá a franciaországi meteoritban lévő szemcséket, s ennek segítségével megállapíthatják, hogy milyen típusú szupernóvából származik a króm 54-es izotóp.
Ezt a kalcium 48-as tömegű izotópja segítségével állapítható meg: amennyiben a meteorszemcsékben sok van belőle, az nem II-es, hanem Ia. típusú szupernóvából származik.
A vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy miután ezek az elemek kilökődtek a szupernóvából az űrbe, a korai Naprendszerben zajló dinamikus folyamatok méret szerint "osztályozták" a töredékeket. A szemcsékből aránytalanul sok jutott azokba a meteoritokba és bolygókba, amelyek a Nap körül kezdtek formálódni.
Dr. Nagy Bertalan kutatásaiban már a hatvanas években feltételezte, hogy a 4,5 millió éves meteorit egy ősi baktériális szervezet fosszíliáját tartalmazhatja.
 

A biomorfikus struktúra a földi mágneses cianobaktériumokhoz és a mágneses Rhodopseudomonas rutilis-hez hasonló, ha igazolódna, hogy fosszília található a meteoriton, a lelet a pánspermia elméletét erősítené.
Az új eredményből pedig arra lehetne következtetni, hogy felrobbant ősi csillag kozmikus anyagában már létezhettek bakteriális formában az élet első nyomai.