Már három éve Január közepén futott végig a világon a hírhullám, hogy a tőlünk 7000 fényévre lévő Sas ködben a Teremtés Oszlopai már nincsenek is, rég elsöpörte őket egy szupenóvarobbanás.  Állnak és egy ideig állni is fognak a Hubble 1995-ben készült felvételeiről megismert gáz- és poroszlopok, melyeket a csillagászok Terry Goodkind fanthasy-író Pillars of Creation című könyve alapján neveztek el.

Nicolas Flagey, a francia Institut d'Astrophysique Spatiale munkatársa január közepén jelentette be, hogy a Spitzer űrtávcső felvételeit elemezve arra jutott: az oszlopokat valószínűleg rég elsöpörte egy közelben történt szupernóvarobbanás.

   Az oszlopok még állnak, a szupernóva lökéshullámfrontja már végigsöpört a felhőn, ezért olyan éles a felhő határa. A felhőoszlopok lassan pusztulnak, részben a szupernnóva hatására, részben pedig azért, mert csillagok keletkeznek a felhő anyagából. Boulanger professzorék az Astrophysical Journal amerikai csillagászati szakfolyóiratnak beküldött cikkükben, és kutatócsoportjuk francia nyelvű honlapján már ezt a módosított álláspontjukat fejtik ki.A csillagok között a csillagok átmérőjéhez képest óriási távolságok vannak. Egy csillagközi utazónak a millió kilométeres csillagátmérő 20 milliószorosát kell megtennie. Ez az óriási tér nem teljesen üres, találunk benne elektronokat, atomokat, molekulákat és a milliméter tízezred részénél kisebb porszemcséket. Ennek a csillagközi anyagnak egy helyi sűrűsödését nevezzük csillagközi felhőnek.

Napunk és vele a Naprendszer égitestjei galaxisunk, a Tejútrendszer középpontja körül 27 ezer fényévnyire köröz, 780 ezer km/h keringési sebességgel. Most éppen egy tőle eltérő sebességgel keringő csillagközi felhőfoszlányon száguld keresztül. A mi Lokális Felhőcskénk igen ritka, 1 literjében csak kb. 300 hidrogénatom van. (Összehasonlításképpen: a szobában beszippantott minden liter földi levegőben kb. 2,5 × 1022 db molekula.) Ez a 7000 fok hőmérsékletű és kb. 15 fényév átmérőjű Lokális Felhőcske egy 30-40 fényév átmérőjű kis felhőcsoportban van, melynek tagjait francia kutatók előszeretettel nevezik el az Asterix képregény szereplőiről.

    Galaktikus habfürdő
A mi felhőcskénknél sokkal sűrűbb csillagközi felhők is vannak lokális buborékunk szélén, 3-400 fényév távolságban.Szinte falként övezik azt az üreget, aminek forró, többszázezer fokos ritka gázában a lokális felhőcskék is úszkálnak. Ezt az üreget egy szupernóva robbanás nyitotta a mi spirálkarunk csillagközi anyagában. Egy ilyen, de még fiatal, gyorsan táguló szupernóva buborék érte el a Sas-ködöt is.

A Naprendszer körül olyan 6 ezer fényév sugarú kört vizsgáltak át, és több mint 400 ilyen buborékot fedeztek fel: "A Tejútrendszerben a csillagközi anyag ezekkel az üregekkel olyan, mint az ementáli sajt, vagy néhol még buborékosabb, egy "galaktikus habfürdő".

    Csillagképződés a buborék falában
A nagy tömegű csillagok születésükkor hasonló hatást gyakorolnak a környezetükre, mint a szupernóvarobbanás. "A fúzió beindulása nagyon gyorsan felmelegíti az egész csillagot. A felszíne több tízezer fokos lesz. A magas hőmérséklet hatására ionizálódik az anyag, hirtelen kétszerannyi részecske lesz, megnő a nyomás, és egy pukkanásszerű, egészen gyors tágulás következik. A forró anyag szinte belerobban a környezetébe. Az ekkor keletkező lökéshullám néhányszor 10 fényév sugarú gömbben kiüríti a teret körülötte.

Az ilyen nagy tömegű csillagok csak néhány millió évet élnek. De ez alatt csillagszelükkel és erős ultraibolya sugárzásukkal egy ritka ionizált gázzal teli üreget hoznak létre maguk körül. Ennek az üregnek a falában csillagközi felhők "perzselődnek". A felhők szerkezete átalakul, sűrűsödések, felhőmagok jönnek létre, ezekben megindul a csillagkeletkezés. A Sas-ködben rengeteg ilyen csillagot formáló felhőmagot találtak, a felhő körül pedig olyan fiatal csillagokat, melyek a köd anyagából lettek."

   Az üregek fala kitüntetett hely.A Tejútrendszer csillagainak is mintegy 20-30 százaléka csillagközi felhők és csillagközi üregek határán keletkezett.