Nagyon sok távoli kvazár fényének vizsgálata alapján nemcsak a galaxisokban, hanem a közöttük lévő térségekben is nagy mennyiségben találhatóak kozmikus porszemcsék.

   Régóta ismert tény, hogy a távoli égi objektumok fényét a csillagközi térben lévő porszemcsék miatt halványabbnak és vörösebbnek látjuk (utóbbi oka, hogy a porszemeken lejátszódó szóródási jelenségek erősebben jelentkeznek a sugárzás rövidebb hullámhosszú, azaz kékebb komponensei esetében). Jelenlegi ismereteink alapján a kozmikus por jelentős része nagy méretűre fúvódott vörös óriáscsillagok anyagkidobódási folyamatai, illetve szupernóva-robbanások során keletkezik.

   További elméletek és megfigyelések alapján az ún. aktív galaxismagok (melyekből a központi, szupernehéz fekete lyuk környezetében lejátszódó jelenségek hatására nagyon erős elektromágneses sugárzást észlelünk) szintén hozzájárulhatnak a pormennyiség növekedéséhez. A szakemberek eddig úgy vélték, hogy a portermelő folyamatok hatásai csak egy adott galaxisra korlátozódnak, így a galaxisok közötti (ún. intergalaktikus) tér nem kapott kiemelt figyelmet ebből a szempontból.

   B. Menard (Canadian Institute for Theoretical Astrophysics) és munkatársai elvégezték a második Sloan Digitális Égboltfelmérés (SDSS-II) adatbázisában szereplő, mintegy százezer kvazár sugárzásának átfogó elemzését. A kvazárok olyan aktív galaxismagok, melyek első képviselőit néhány évtizede fedezték fel erős rádiósugárzásuk révén. Ezek az intenzíven sugárzó galaxisok Univerzumunk ma ismert, legtávolabbi objektumai - a róluk érkező fény több galaxison és a köztük lévő téren is áthalad, míg elér a Földre.

   A vizsgált kvazárok fényének vörösödését, valamint az adott irányokban lévő galaxiseloszlást összevetve a kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a legtöbb galaxis látszó határán túl, kb. 5-10 galaxissugár távolságig is jelentős mennyiségű pornak kell lennie. Menard és kollégái feltételezése alapján a porszemcsék a szupernóva-robbanások során létrejövő lökéshullámok, esetleg a galaxisok külső tartományaiban lévő csillagok csilagszele révén juthatnak ki az intergalaktikus térbe.
*

  B. Menard és munkatársai vizsgálatai alapján a galaxisok többségéből jelentős mennyiségű por juthat ki az intergalaktikus térbe; a távoli kvazárok fényének vörösödését vizsgálva ez az élükről látszó spirálgalaxisok (mint a képen látható NGC 4565) esetében figyelhető meg legjobban (Sloan Digital Sky Survey).

   Az, hogy a galaxisközi térben lévő porszemcsék hatásával is számolni kell, befolyásolhatja többek között a távoli szupernóvák távolságmérési eredményeit is - így olyan kérdések vizsgálatára is hatással lehet, mint az Univerzum gyorsuló tágulása, ill. ezzel összefüggésben a titokzatos sötét anyag és sötét energia léte. Menard véleménye szerint az intergalaktikus porszemcsék hatását mindenképpen figyelembe kell venni a kozmológiai megfigyelések precíz kiértékelése érdekében, ugyanakkor ez a jelenlegi modellekben valószínűleg nem okoz majd alapvető változásokat.
 

                                                                             Szerző: Szalai Tamás