Meglepő felfedezést tettek amerikai kutatók a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán megfigyelése közben: a jelek szerint nem kizárt, hogy van élet az égitesten. Az adatok bizakodásra adhatnak okot, a tudósok ugyanakkor figyelmeztetnek: nem biológiai természetű kémiai reakciók is produkálhatnak effajta jelenségeket. .

                                                 Titán (hold)

   A Naprendszer második legnagyobb holdja túl hideg ahhoz, hogy a folyékony víz legyen a felszínén. Vannak azonban etán- és metántavai, amelyekről a tudósok már eddig is feltételezték, hogy mikrobák élhetnek bennük. Ezek az egyszerű életformák hidrogénen és acetilénen élhetnek, miközben metánt termelnek. A folyamat csökkentené az acetilén és hidrogén koncentrációját a holdon – szólt az elmélet.

 A Titán légköre valódi színekben (a Cassini űrszonda 2005. március 31-i felvétele 9500 km távolságból)

    Most éppen ilyen jelenséget figyelt meg a Szaturnusz bolygó környezetét vizsgáló Cassini–Huygens szonda. Az infravörös felvételek szerint nincs acetilén a hold légkörében, pedig a napfény miatt folyamatosan fejlődnie kellene ennek a gáznak – állapították meg az amerikai földtani intézet (USGS) kutatói. A mérések szerint hidrogénből is kevesebb található a felszín közelében, mint várták. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem tudósai szerint a légkörben keletkező hidrogén az űrbe és a felszín felé is áramlik, ám a felszín közelében rejtélyes okból nem gyűlik össze – talán azért, mert valamilyen kémiai folyamat csökkenti a gáz koncentrációját.

A Titán-felszín egy sávjának radarral készített képe. A sötét foltok nagyon sima felületek, valószínűleg tavak.

    Ez nem bizonyíték élet létezésére, de nagyon érdekes eredmény – nyilatkozta a New Scientist tudományos folyóiratnak Chris McKay, a NASA kutatója. McKay egyike azoknak a kutatóknak, akik annak idején felvázolták, hogyan élhetnek mikrobák a Titán szénhidrogéntavaiban. Az óvatosság indokolt, ugyanis nem biológiai természetű folyamatok is produkálhatnak hasonló jeleket. Ugyanakkor senki sem tudja, milyen nem biológiai folyamatok csökkenthetnék ilyen mértékben a vizsgált gázok koncentrációját.

 A Titán felszíne, a Huygens leszállóegység felvételén.

                **********************************************************

A NASA 2008. július 31-én jelentette be a szénhidrogéntavak felfedezését Titánon. A Naprendszerünkben a Földön kívül ez az első olyan égitest, amelyen folyékony halmazállapotú anyagot találtak.

Az etán- és metántavak létét már régóta gyanították a Titánon. A Cassini adatai alapján úgy gondolják, hogy a metántavak elpárolognak, illetve újból feltöltődnek az évszakok változásait követve. A déli póluson a felvételek készítése alatt nyár volt, így az ott a megfigyelhető tavak száma kisebb, mint az északi pólus közelében lévőké. A Cassini először az Ontario Lacusnak nevezett foltról állapította meg, hogy tó. Ez a hold déli pólusa közelében található, felülete nagyjából 20 ezer négyzetkilométer. A tavak szintje az évszakoknak megfelelően változik, emellett a csapadékosabb időszakban újabb kisebb tavak is keletkeznek. A metánnak a hold felszíne alatt is komoly tartalékai lehetnek, mert a bolygó felszínén lévő tavak nem képesek a légköri metán utánpótlására, más forrás nélkül a légkör 10 millió éven belül eltűnne. A tavak szintjének évszakos változása fontos lehet az élet keletkezése szempontjából is, a part menti területek periodikusan változó körülményei kedveznek a bonyolult kémiai rendszerek kialakulásának. A radarfelvételek alapján mélységük meghaladja a 10 métert, mert fenekük nem látszik.Összetételük mellett mélységük is fontos szerepet játszik a bennük lévő kémiai rendszerek alakításában, a túl sekély tavak hamar elpárologva nem kedveznek a bonyolult kémiának, a túl mély tavakban viszont a rétegződés miatt nem alakul ki megfelelő átkeveredés.A tavak sarki megjelenése kapcsolatban állhat a hold lapult alakjával, a sarki területeken sugara kisebb, így a talajban lévő a metán itt könnyebben eléri a felszínt.

A tavak mellett viszonylag nagy hozamú folyókat is sikerült azonosítani a radarfelvételeken: a hold felszínén eloszlásuk rendkívül egyenetlen, nagy részük az északi sarkvidéken és az egyenlítőtől délre található (a radarfelvételek még nem fedik le a hold teljes felszínét). A nagyobb folyók átlagos hossza 1000 kilométer körüli, szélességük (a 350 méteres felbontású radarképek szerint) 500-3000 méter, hozamuk 1000-2000 köbméter/másodperc.

                         *********************************************************