Egy távoli galaxisban két csillag élete látszólag egyszerre ért véget: mindkettő szupernóvaként robbant fel.
   A csillagok életének végét jelző szupernóva-robbanásokból a Tejútrendszerhez hasonló nagyobb galaxisokban évszázadonként nagyságrendileg 2-3 történik. Míg saját Tejútrendszerünkben 1604 óta (vagyis immár 406 éve!) nem figyeltünk meg ilyen jelenséget, az NGC 1316 jelű galaxisban ezekben a hetekben két szupernóva is látszik egyidejűleg.

   A mellékelt képen a tőlünk mintegy 80 millió fényévre található nagy tömegű óriás elliptikus galaxis, az NGC 1316 látha tó. A Fornax A rádiógalaxisként is ismert objektum közepén a rádiósugárzás forrása, a központi fényes mag, illetve két oldalán a két szupernóva helyezkedik el. Elsőként a jobb oldali csillag villant 2006. június 19-én, amely az SN 2006dd jelzést kapta, és a felvétel készítésének idején még mindig észlelhető volt. A bal oldali, SN 2006mr jelű szupernóvát november 5-én fedezték fel (az ettől balra látható fényes csillag nem tartozik a galaxishoz, hanem a Tejútrendszerhez tartozó előtércsillag).
*

Az NGC 1316 a NASA Swift űrszondájának felvételén (Forrás: NASA/Swift/Stefan Immler)

( Fontos emlékeztetnünk arra, hogy bár a két szupernóva a Földről egyszerre látható, eltérő valódi távolságuk miatt a valódi robbanások között akár több száz év is eltelhetett – valamikor 80 millió évvel ezelőtt. )

   A Fornax A egyébként az egyik legtöbb szupernóvát termelő galaxis, mivel az elmúlt 26 évben legalább 4 szupernóva-robbanás történt a rendszerben. Az elképzelések szerint csillagászati értelemben nemrégiben olvadt össze egy másik galaxissal, és elképzelhető, hogy az észlelt nagy szupernóva-gyakoriság a galaxisütközésekben fellépő folyamatok következménye. Két csillagváros összeolvadása során sok nagy tömegű csillag keletkezik, amelyek életük gyors leélése után szupernóvaként robbannak fel. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a negyed évszázad alatt négy szupernóva feltűnése valóban ezekkel a folyamatokkal hozható-e kapcsolatba.