YU55, az aktuális sztár

A YU55, teljes nevén 2005 YU55 aszteroidát 2005. december 28-án fedezték fel az Arizonai Steward Obszervatóriumban, a pontos pályaadatait azonban ekkor még nem tudták megállapítani. A folyamatos követés alapján megállapítottak szerint azonban úgy tűnt, hogy van rá esély, hogy az aszteroida meglehetősen közel kerül a Földhöz, így megkapta a Torino skála szerinti 1-es besorolást - vagyis veszélyesnek még továbbra sem lehetett nevezni, ám a semminél több figyelmet érdemel.

Az Arecibo rádióteleszkóp a GeoEye felvételén - klikk a nagyobb képért

Ennek köszönhetően 2010. április 19-én az Arecibo obszervatórium hatalmas rádióteleszkópjával alaposan felmérték, mikor 2,3 millió kilométerre elhaladt a Föld mellett, és készült róla egy 7,5 méteres felbontású kép, illetve jelentősen finomították a pályaadatait. Ezek alapján a 2005 YU55 - amely amúgy mintegy 400 méteres - az elkövetkezendő 100 évben biztosan nem fog a Földdel összeütközni, és a távolabbi jövőben se mutatkozik erre jelentősebb esély, így visszaminősült 0-ás veszélyességi fokra a Torino skálán.

Az Arecibo által készített 2010-es radarkép

Ami miatt most mégis a hírekbe került, hogy 2011. november 9-én mintegy 325 000 km-re fog elhaladni a Föld mellett, elég közel ahhoz, hogy már érdemes legyen rá figyelni. "Legek" is köthetőek hozzá, hiszen legutóbb hasonló méretű NEO 1976-ban haladt el (ezt is utólagosan tudjuk csak, a 2010 XC15 pályaadatai alapján, mert mint a jelölési is mutatja, csak tavaly fedezték fel), legközelebb pedig az ismert NEO-k közül csak 2028-ban fogja sártekénket még ennél is jobban (mintegy 258 000 km-re) megközelíteni, nevezetesen a 2001 WN5. A NASA azért hozta hírbe, mert ez az első eset, hogy egy ekkora méretű objektum elhaladása előtt már tudunk arról, hogy érkezik.

A 2005 YU55 így fogja megközelíteni a Földet - klikk a nagyobb képért

A 2005 YU55-öst a csillagászok nagyon várják. A 70 méteres Goldstone rádióteleszkóp a remények szerint akár két méteres felbontású radarképet készíthet majd róla, de a 11-es magnitúdót is elérő YU55-et szabad szemmel, de még kisebb távcsővel se nagyon lehet majd meglátni. Egy 15 centiméteres távcsővel már van esély arra, hogy elkapja az ember. A Hubble sajnos nem vesz részt ebben a játékban, hiszen alapvetően nem földközeli, hanem csillagközi távolságokban lévő objektumok megfigyelésére tervezték, így a gyorsan mozgó aszteroidát szinte esélytelen, hogy lekaphassa, és ha még sikerülne is neki, akkor is mindössze két (elmosódott) pixel lenne.

A 2011 YU55 keringési pályája

Természetesen a média nem annyira a Palermo és a Torino skálát figyeli, inkább azt, hogy mi lenne, ha egy ekkora test a Földnek csapódna. Aki ilyesmire vágyik, annak javaslom az ImpactEarth programot, amely kiszámolja nekünk, hogy mekkora krátert üt majd a becsapódás, vagy hogy milyen globális hatások várhatóak. Érdemes elszórakozni vele.

Tényleg védtelenek vagyunk?

Noha az utóbbi mintegy két-három évtizedben a korábbinál sokkal nagyobb figyelmet kaptak a NEO-k, mint korában (mivel gyakorlatilag 1980 előtt szinte egyáltalán nem is foglalkoztak velük), és szépen haladnak a felderítésükkel, illetve kategorizálásukkal, még mindig kicsit misztikus dolognak hatnak a laikusok számára. Azonban már most is műholdakat küldünk, hogy megvizsgálják a NEO-kat, és a NASA hosszútávú tervei között szerepel, hogy embert küldjön a jövőben majd a közelebbi vizsgálatokhoz.