40 évvel ezelőtt még én is azokhoz tartoztam, akik azt vallották, hogy "A TUDOMÁNY MAJD MEGOLDJA!". Az 1969-es évi első holdraszállás után mind tele voltunk reménnyel és várakozással. Abban bíztunk, hogy hamarosan űrbázis épülhet a mi Holdunkon, eljutunk a Marsra, és benépesítjük az egész Naprendszert.

Az 1980-as évek második felében a Scientific American magazinban az első cikk az ózonréteg elvékonyodásáról azzal a címmel jelent meg, hogy "ÓZONLYUK AZ ANTARKTISZ FELETT", mert azt, hogy a jelenség a lakott kontinenseket is érinti, azt nem lehetett megírni (ennyit a tudomány objektivitásáról). Ez volt az egyik legelső jelzés, hogy nincsen minden rendben a modern kor vívmányai körül.

Egyébként a holdraszállás is tudati produktum, azért jött létre, mert Kennedy elnök még az 1960-as évek elején meghirdette a programot, és ez is a hidegháború (nemesebbik) része volt. Azon kívül sikerükben része volt annak a Werner von Braunnak is, akiből csak azért nem csináltak háborús bűnöst, mert hajlandó volt az amerikaiak szolgálatába állítani tudását. Zseni volt, mert a V-2 rakétát nem volt elég kilőni, el is kellett vele találni Londont, von Braun pedig olyan személy volt, aki ezt a problémát meg tudta oldani, pedig akkor a digitális technikát még nem tanították az iskolákban.

A Challanger űrrepülőgép vesztét az okozta, hogy a drága űrprogramot meg próbálták karcsúsítani. Fő céljukat, a holdraszállást (amivel  lepipálták az oroszokat) elérték, tehát már nem volt hajtóerő, kevesebb pénz jutott a tudományra. Föltalálták a többször használható rakétákat. Gyanítom, hogy azért az a rakétaépítő társaság nyerte meg a tendert, amelyik, mert az kínálta legolcsóbban a portékáját. Az a cég győzött amelyik a legolcsóbb volt, és ez emberéletekbe került. A Columbia elvesztése után pedig az egész űrrepülőgép programot leállították, a nemzetközi űrállomást azóta az orosz Szojuz-űrhajókkal közelítik meg. Szerintem az is barbarizmus volt, hogy az egyik űrrepülőgép múzeumba való szállításakor egy sugárúton kivágták az összes fát, mert a szállítandó űreszköz - nagy szárnytávolsága miatt - csak úgy fért el. Az űrrepülőgépek még holtukban is gyilkoltak. (Elnézést, de az én szememben egy fa kivágása is bűnténynek számít.

Egy 80 éves fát láncfűrésszel 8 másodperc alatt ki lehet vágni.)

Az ózonréteg elvékonyodásának (és a globális felmelegedésnek, az üvegházhatás fokozódásának) a tudományos-technikai forradalom az oka, és ma már azoknak a táborába tartozom, akik szerint "A TUDOMÁNY MAJD ELSZÚRJA!". Az vezetett idáig, hogy a tudósok szakemberek, akik csak a saját területüket művelik, és nem tudnak globálisan gondolkodni. (Szerintem ezért van úgy, hogy a nagy felfedezéseket olykor nem szakmabeliek érik el. Wegener meteorológus volt, és a "vándorló kontinensek elméleté"-nek felfedezése nála szakmai ártalom volt, túl sokat ült a világtérkép előtt, amit középen ketté vágott az Atlanti hátság.) "A Kis Herceg" meseregényben (ma már kötelező olvasmány, de felnőttek is olvashatják) amelynek francia szerzője van, de nem írom le a nevét (mert félek, hogy elvéteném) van egy tudós, aki történetesen geológus (de lehetne nyugodtan akár villamosmérnök is), aki erősen érdeklődik a Kis Herceg bolygóján lévő vulkánok iránt, de a rózsájával nem kíván foglalkozni, mert az nem tartozik rá. A tudomány egésze hatalmas tudást halmozott fel, de aki tud, az tele van előitéletekkel, és az egyszer már kimondott "igazságokon" már nem szívesen változtatnak, mert akkor be kellene látni azt, hogy "korábban tévedtünk". (A számítástechnikában az adatok törlése is időt és energiát vesz igénybe, lásd még: iratmegsemmisítés).
Ahogyan a KFT együtes énekli:
"Mind jól vagyunk, nincs baj velünk, Van jól bevált elméletünk!".

A tudomány legfőbb baja, hogy nem számol a mellékhatásokkal, vagy ha igen, megpróbálja bagatellizálni azokat. A Níluson épített asszuáni gát megépítése megváltoztatta a folyó áradási, kiöntési ciklusát, rengeteg műemléket, szobrot át kellett telepíteni a Nílus völgyében, a halak nem tudnak végigúszni a forrásvidéktől a Földközi tengerig, de van egy döntő érv, ami mindent megelőz, az hogy az (egyébként nem túl nagy hatásfokú és nemzetgazdasági tényezőjű) erőművekkel mennyi elektromos energiát lehet megtermelni (mondom ezt akkor is, ha - mint villamosmérnöknek - másféle véleményeket kellene hangoztatnom).

A földi élet, a bioszféra azért olyan törékeny, azért annyira sebezhető, mert a légkör (és az óceánok a maguk 11 ezer méteres mélységükkel) úgy viszonyulnak a Föld egészéhez, mint a tojáshéj a tojáshoz, hártyavékonyak. A "racionális" (úgynevezett) üzletembereket azonban ez nem érdekli, csak az, hogy mekkora profitot lehet előállítani. Néhány évvel ezelőtt a Mexikói-öbölben robbannás történt egy olajfúró toronynál, hetekig ömlött az olaj az óceánba, és még számos példát hozhatnánk fel. Ha egy olajszállító hajó léket kap, és elsüllyed, akkor nem csak az anyagi veszteség jelentős, hanem az a kár is, ami a tengeri állatokat éri (olajos tollal, szárnnyal a madarak sem úszni, sem repülni nem tudnak).

A holdraszállásra visszatérve manapság nemcsak az emberek hangulata változott meg, hanem objektíven be kell látni, hogy ott tartunk, hogyan lehetne megmenteni a Föld-nevű bolygót, ezt az űrhajót, amelyből nem adatott másik, ha nem tudjuk megmenteni, akkor kipusztulhat az emberiség. Elárulom, hogy az Újszövetségből kedvenc könyvem a "Jelenések könyve" (Apokalipszis), amelynek szerzője kétezer évvel ezelőtt előre látta a világ végét. De talán még nem késő, az 1970-es években volt egy "Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról" című musical, amely arról énekelt, hogy "ARRA SZÜLETTÜNK, HOGY A FÖLD SEBEIT BEGYÓGYÍTSUK!". Az Apolló-13-nak is sikerült, mert - a fedélzeten történt súlyos üzemzavar következtében - a Hold felszínére ugyan nem szállhattak le az űrhajósok, de a legénység valamennyi tagját sikerült épségben hazahozni a Földre.