1987A Szupernóva

 Miközben az Éta Carinae és a Betelgeuze változatlanul nyugodt fényével látható az éjszakai égbolton,közel 400 év után újra szabadszemmel is észlelhető szupernóvát tanulmányozhatnak a csillagászok-már legalábbis azok,akiknek lehetőségük van megfigyeléseiket a déli féltekéről végezni.
 Az új szupernóva a Nagy Magellán-felhőben villant föl,ami a mi Tejútrendszerünk kísérő galaxisa,és tőlünk mintegy 55 000 parszek ((1 parszek = 3,26 fényév) ,    1 fényév = 9 460 500 000 000 kilométer = 63240 CSE (csillagászati egység)--(AL)) távolságra van.A jelenség így természetesen nem annyira látványos, mintha a mindössze 2.7 parszekra levő Szíriusz, vagy akár a 2750 parszeknyire fénylő Éta Carinae robbant volna de feltehetőleg így is új fejezet nyílt a szupernóva-kutatás történetében.
 Jegyzőkönyszerűen összefoglalva a felfedezés eseményeit!:

1987-ben történt

  február 22. 

            9 óra 36 perc -Az ausztráliai Aston University műholdkövető kamerájának felvételén még semmi rendkívüli nem látszik.

  február 23.  

            1 óra 10 perc-Az ESO La Silla-i obszervatóriumában a Nagy Magellán-felhőről készült felvételen még mindig nincs jele a közelgő robbanásnak.

            1 óra 56 perc-Az amerikaiaknak az ESO-hoz hasonló,szintén chilei obszervatóriumában(Las Campanas)készült felvételen a későbbi

szupernóva, a Sanduleak-69202 jelű csillag még mindig tartja megszokott 12 magnitúdós -(Magnitúdó: az égitestek fényességének meghatározására használt logaritmikus skála. Egy magnitúdó különbség 2,512-szeres fényintenzitás különbségnek felel meg. A skála fordított, azaz minél kisebb a magnitúdó értéke, annál fényesebb az objektum.A legfényesebb égitest a Nap magnitudója -25, míg a leghalványabb, még szabadszemmel látható csillagé +5.)--(AL) fényességét.

             2 óra 53 perc-A Mont Blanc alagútban levő olasz-szovjet (akkor még volt Szovjetunió --(AL)) 90 tonnás szcintillációs detektor 7 másodperc alatt 5db neutrínót észlel.

             7 óra 35 perc-Újabb(?) neutrínó-zápor éri el a Földet,a különböző földrészeken telepített neutrínó-távcsövek szintén érzékelik.
 Kamioka(egy japán cinkbányában levő berendezés). A 2140 tonnás neutrínódetektor 13 másodperc alatt 11 neutrínót(illetve anti neutrínót) észlel,ebből 9 db-ot 2 másodpercen belül.Ezek egy része neutrínó,így lehetőség nyílik iránymérésre is.A mért irány a Nagy Magellán-felhőre mutat,legfeljebb 15 fokos hibával.Ez a berendezés a 9-35 MeV energiatartományban érzékeny.
 IMB (az Irwine-Michigan-Brookhaven egyetemek neutrínó távcsöve Ohio államban egy sóbányában).Ez a 20-40 MeV energiatartományban érzékeny berendezés 8 beütést észlel 6                                           másodperc alatt.(Ebből ötöt 2 másodpercen belül.)
 A Mont Blanc-berendezés szintén észlel két beütést.
 Egy Kaukázusban (Baksan)levő szovjet neutrinótávcső is észlel három beütést.
                    
            10 óra 34 perc-Az ausztráliai műholdkövető kamera felvételén a Sanduleak-69202   12 magnitúdós csillag helyén már egy 6,1 magnitúdóra kifényesedettszupernóva látható-de ezt ekkor még nem veszik észre.

 február 24.  

            0 óra 29 perc-Ian Shelton amerikai csillagász három órás expoziciós idejű felvételt kezd a Nagy Magellán-felhőről a Las Campanas obszervatóriumban.

             4 óra 48 perc-Ugyanitt Oscar Duhalde (night assistant) teázni indul az egyik teleszkóptól,és az égre pillantva észre veszi a szupernóvát.

             5 óra 32 perc-Shelton az előhívott felvételen szintén megtalálja a szupernóvát.

              8 óra 32 perc-Egy Új-Zéland-i amatőr csillagász, (Albert Jones)-függetlenül az említettektől-felfedezi a szupernóvát, fényességét 5,1 magnitúdóra becsüli.

             9 óra 36 perc-A Nemzetközi Csillagászati Unió táviratilag riadóztatja a jelentősebb obszervatóriumokat az új szupernóva (amely időközben az 1987 A nevet kapta) megfigyelésre.

            11 óra 03 perc-A szupernóva fényessége 4,8 magnitúdó.

            17 óra 17 perc-A fényesség eléri a 4,4 magnitúdós értéket.

            19 óra 12 perc-A szupernóvára irányítják az IUE(International Ultraviolet Explorer)mesterséges holdat.

február 25.  

           1 óra 12 perc-A La Sillán készült újabb felvételen már maximum-fényességgel ragyog az új szupernóva. Ez a fényesség azután még tovább növekedett,de most már csak lassan.

 Az 1987A szupernóva maradványa a kép közepe felé

 Az 1987A szupernóva körül a HST-vel felfedezett szabályos gyűrűrendszer új megvilágításba helyezte a szupernóva-maradványok kialakulásáért felelős fizikai mechanizmusokat. A legjobb felbontású képeken kimutatott bipoláris köd, ill. az azt tengelyszimmetrikusan körbevevő gyűrűrendszer érdekes kihívást jelent az elméleti modellezők számára. A ködrendszer mérete alapján mindenképpen több ezer évvel a szupernóva-robbanás előtt már elkezdődött a kialakulása.

LH 95 csillagbölcső a Nagy Magellán-felhőben.

 A Nagy Magellán-felhő (angolul Large Magellanic Cloud, rövidítve LMC) törpegalaxis, amely Tejútrendszerünk körül kering, nagyjából ötven kiloparsec (?160 000 fényév) távolságra. Átmérője kb. 1/20-a a mi galaxisunkénak, csillagainak száma pedig 1/10 része (ez nagyjából 1010 csillagot jelent). Bár jórészt szabálytalan az alakja, fellelhetőek a spirális szerkezet nyomai. A NASA Extragalactic Database az Irr/SB(s)m típusba sorolja (Hubble-sorozat).

Az LMC valaha küllős spirálgalaxis lehetett, mely a Tejútrendszer zavaró hatására nagyjából szabálytalan alakúvá vált, még mindig van egy központi küllős szerkezete. A Lokális Csoport negyedik legnagyobb tagja az Androméda-galaxis (M31), a Tejútrendszer és a Triangulum-galaxis (M33) után.

Fényes objektumként látható a déli égbolton, az Aranyhal (Dorado) és a Táblahegy (Mensa) csillagképek határán. Ferdinand Magellanról nevezték el, aki megfigyelte ezt és a Kis Magellán-felhő nevű társát Föld körüli útja során.