"Mono"-nak mono, de "lóg" is? Ez már mindennek a teteje! (:-))

Válasz

Lovely monolog! :)

Válasz

Helyesbítek: a "géplet" - egyelőre - legyen inkább "képlet", később pedig majd meglátjuk...

Válasz

Pardon, majd' elfelejtettem a legfontosabbat: a tömeget. Mi a fene az a tömeg, aminek semmi köze a térhez (vagyis a térbeli kiterjedéshez). Szerintem a tömegre is nyugodtan ráfoghatjuk, hogy energia. Az energiát pedig végső soron nyugodt lélekkel behelyettesíthetjük az INFORMÁCIÓ-val. Hiszen az információ végülis tudástartalom, és ez az egész tudomány pusztán információ (szavak és mögéjük gondolt gépletek, magyarázatok, elképzelések - utóbbiak koronként változnak is).

Válasz

Hát az űrteleszkóp gyönyörű képei mögé illik odalátnunk a 3 részecske-családot is, különben értelmetlen a gyönyörködésünk!

Válasz

Ha valakinek még nem robbant szét az agya, talán még belefér két másik részecskecsalád:

Összesen három ilyen család létezik, de a másik kettő részecskecsaládhoz tartozó kvarkok létrejöttéhez nagyobb energiára van szükség. A világegyetem Ősrobbanás utáni korai forró időszakában sok második és harmadik családbeli kvark volt, de a világegyetem tágulásával és hűlésével egyre kisebb energia jutott egy részecskére, így azok elbomlottak kisebb tömegű részecskékre. Ezen korai fázisban a kvarkok és gluonok forró plazmát alkottak, majd a tágulás és lehűlés közben fázisátalakulás révén kialakultak a hadronok, azaz a kvarkokat az erős kölcsönhatás „börtönbe zárta”. Jelenleg nagy gyorsítókkal vizsgálják az elmélet helyességét, a kvark-gluon plazma nagyenergiájú részecskegyorsítókban való kialakulásának körülményeit és tulajdonságait.

Válasz

Meg persze, ha valaki nem tudná:

A körülöttünk álló világot döntő részben az u és a d kvark, valamint az elektron (e-) építi fel. A proton például két u és egy d kvarkból áll, a neutron két d és egy u kvarkból. Az atommag-átalakulások egy részénél szerepe van még az elektronneutrínónak (νe [nüˇe]) is, egy nagyon kismértékben kölcsönható anyagnak is. Ezek alkotják az elemi részecskék első családját.

Válasz

A részecskék között négyféle kölcsönhatást ismerünk. Ezek egyre csökkenő erősséggel:

- erős kölcsönhatás: a kvarkok között hat, a hadronokat és az atommagokat tartja össze,
- elektromágneses kölcsönhatás: az elektromos töltéssel rendelkező részecskék között hat,
- gyenge kölcsönhatás: az atommagok radioaktivitása ennek következménye,
- gravitáció: minden, energiával rendelkező fizikai tér között hat.

Hát, egyelőre ez van... (de meddig?)

Válasz

"nem tudjuk hogyan, a következő generáció már él vele"

Hogyan? Hát úgy, hogy bekerül a közös információs térbe, ahonnét lehívható, ha szükséges. Persze, ahogyan az energia fogalma mögött sem tudunk azonosítani semmi kézzel fogható entitást, úgy a mindenséget létrehozó és éltető végtelen információs mező "szubsztrátumát" is fölösleges kézzel tapinthatónak elképzelnünk, mégis ugyanúgy megtapasztaljuk, mint az energia különböző megnyilvánulásait.

Előzmény

Válasz

Jav.: "...más metrikák ne létezhetnének..." (nem pedig "le létezhetnének"). Bocs...

Válasz

Dehát tényleg! Az idő sem abszolút fogalom, hiszen akár tudatosan élünk benne, akár tudattalanul, ez a mi világunk egy konstruált világ. Nekünk itt, a Földön minden úgy tűnik fel, ahogy... Ez nem jelenti azt, hogy más metrikák le létezhetnének - nem tudok jobb szót: egy másik dimenzióban. Azért a tudatunk csodálatos, amikor elképzelünk más dimenziókat, hiszen gondolatilag 0 másodperc alatt tudjuk vizionálni a tegnapot-mát-holnapot, vagyis a létezés teljes egységét (vagy inkább "nullaságát").

Válasz

"...a wc ajtó melyik oldalán..." áll, vagy bukik (:-)) - jobb meghatározást nem is tudnék kitalálni az idő relativitására!

Válasz

A mozgást érzékeljük téridőben(éhes vagyok - sírok - enni kapok)
többször, tegnap is, ma is, remélem holnap is(állva, ülve, fekve)
Az emberi állapot az idő metrikáját befolyásolja(illúzió).
Az öt perc hosszúságát az határozza meg, hogy a wc ajtó melyik oldalán áll az ember.

Előzmény

Válasz

"Azt megfigyeltem, hogy a macsáknak a magasságból visszavezető utat gyakran az egyedfejlődés c. tantárgyon belül kell tökéletesíteniük."
- és a tökéletesítés eredménye (új információ) a egész faj ismerete lesz, nem tudjuk hogyan, de a következő generáció már él vele.

Előzmény

Válasz

Az idő érzékelése (szerintem) sokkal inkább ÁLLAPOT-függő.
Mármint milyen állapotban van az EGYED. :)

Előzmény

Válasz

Halvány emlékeim vannak arról, ahogyan kezdtem megtapasztalni a teret. Az idő múlását természetesen kénytelenek vagyunk komolyan venni, hiszen tele van az életünk kimért és kijelölt időkkel. A csecsemő számára az etetések, tisztába tevések, a pokol és a mennyország (éhség és jóllakottság, rossz közérzet, jó közérzet) váltakozása, majd egyre több kimért, kijelölt idő. Szóval lassan tudatosul bennünk a tér és az idő fogalma és használata.

Válasz

A téridő nem gond a képzelet számára. Egyszerűen átugorja. Az idő érzékelése erősen egyedfüggő.

Előzmény

Válasz

"Newton előtt nem létezett gravitáció, és az emberek nem tudták, mitől esik le az alma."

Természetesen Newton előtt 14000++ évvel is hullott alma, körte, kókuszdió stb. az emberek fejére, és az ontogenezis megfelelő szakaszában az emberek megtanulták a gravitáció számbavételét. A pici cicák nem ontogenetikusan kezelik a magasságot, hanem filogenetikusan. Úgy félnek tőle, mint a tűztől. Ennek ellenére nincs az a fizikai professzor, aki a macskaféléknél, vagy a hegyi kecskéknél zseniálisabban számba tudja venni a gravitációt, a súlypont elhelyezkedését és a legkényesebb egyensúlyi helyzeteket: milyen anyagon milyen magasra mehetek fel, hogyan kell egyensúlyoznom, hogy ne zuhanjak le stb. Azt megfigyeltem, hogy a macsáknak a magasságból visszavezető utat gyakran az egyedfejlődés c. tantárgyon belül kell tökéletesíteniük.

Válasz

A tér és idő nem szerzett hanem, eredeti képzet, minden tapasztalás előfeltevése, s eredetileg van bennünk.
Az elme kívülről semmilyen módon sem kaphatja a téridő képzetet, azt önmaga által bírja; – nem a tapasztalás terméke, hanem feltétel.
Az állat szemrevételezi a gyors autókat, az ember szemrevételezi, hogy melyik gyorsabb, térben és időben.

A tudomány egy változó, formálódó eszköz, MÓDSZERTAN, amit a változás, dinamizmus visz, vitt előre, mindig az olyanok által, akik képesek
voltak a bevett agyrémeken, dogmákon, paradigmákon kívülre látni.
A klasszikus fizika és matematika szélsőséges, mert lineáris világot ír le.
Az ok-okozat, hatás-ellenhatás, stb olyan axiómák, melynek létezésére tapasztalat útján rájöttünk.
Newton előtt nem létezett gravitáció, és az emberek nem tudták, mitől esik le az alma.
Azonban létezik egy másik világ (a részecskék világa), és ez a világ nem lineáris.....de; ez a "másik" világ is itt van és tapasztalható, hiszen olvasod a hsz-em.
Azt hiszem a makrokozmosz és a mikrokozmosz ( ameddig ér ebben a pillantásunk ) struktúrájából kiderül, hogy mind a két számunkra extrém Világban egy közös ismérv mindenképpen van: ők is függnek Világuk rendjén kivűli erőktől...

Előzmény

Válasz

ÁDÁM

Uram! rettentő látások gyötörtek,
És nem tudom, mi bennök a való.
Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:
E szűkhatáru lét-e mindenem,
Melynek küzdése közt lelkem szürődik,
Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,
A földre öntsd, és béigya porond?
Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?
Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
S hálásan hordok bármi végzetet;
Csak nyerhetek cserémben, mert ezen
Bizonytalanság a pokol. -

AZ ÚR
Ne kérdd
Tovább a titkot, mit jótékonyan
Takart el istenkéz vágyó szemedtől.
Ha látnád, a földön múlékonyan
Pihen csak lelked, s túl örök idő vár:
Erény nem volna itt szenvedni többé.
Ha látnád, a por lelkedet felissza:
Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,
Hogy a muló perc élvéről lemondj?
Míg most, jövőd ködön csillogva át,
Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,
Emel majd a végetlen érzete.
S ha ennek elragadna büszkesége,
Fog korlátozni az arasznyi lét.
És biztosítva áll nagyság, erény. -

Válasz

ÁDÁM

Ne gúnyolj, óh, Lucifer, csak ne gúnyolj:
Láttam tudásod tiszta alkotását,
Nagyon hideg volt ottan e kebelnek. -
De, óh, Uram! ki fog feltartani,
Hogy megmaradjak a helyes uton?
Elvontad tőlem a vezérkezet,
Hogy a tudás gyümölcsét ízlelém.

Válasz

Visszagondolva a fenti videóra és az emberi tudomány vívmányaira, bevillant az agyamba, hogy mekkora börtönt jelent számunkra ez a földi lét. Első börtönünk mindjárt a testünk. Egészen más téridőben élünk mi emberek, mint mondjuk egy hangya, egy kolibri, egy bálna, vagy akár egy házi macska. Ehhez kapcsolódik az érzékelésünk: a téré, az időé, az anyag tulajdonságaié stb. Ez majdnem teljesen eldönti az anyaghoz és az anyagi valósághoz való viszonyulásunkat, képzeteinket, fogalmainkat. A csillagokat nézve a szépség és a rejtelmesség és a végtelenség dimenziói lenyűgöznek bennünket.

És a képzelet játékai. Amit a mikrovilágról tudunk - középen állva - felnézve a csillagokra, az űrteleszkóp segítségével még nagyobb távolságokat befogva képzeletünkbe, próbáljuk elképzelni az arányokat. Fent és lent. Például nagyon hasonlít az égboltról készült kép egy élő sejt mikroszkópikus képéhez. Legalábbis az embernek az a benyomása.

Ilyenkor a végén az ember szinte kilép a testéből és kezdi a MINDENSÉGGEL mérni magát. A Mindenséget meg önmagához? Lehet. Hisz én Benne vagyok, Ő pedig bennem.

Válasz

Egyetértek Veled, az egész párbeszéd eléggé valószerűtlen. A professzor nem lehetett igazi "mai" tudós, a diák pedig aligha lehetett Einsten, mert az érvelése nem rá vall. Az viszont tényleg az ő gondolata is, hogy a tudomány nagyon hasonlít a vallásra, tele van dogmákkal, és a lángelme ezeket a dogmákat döntögeti.

Előzmény

Válasz

Az eszköz neve: INFORMÁCIÓ

Mariann! Csak nem gondolod, hogy az atommodell valódi anyagi golyócskákat takar, amelyek olyan kemények, mint mondjuk a Hold és Föld ugyanúgy keringenek egymás körül, mint a Hold a Föld körül (a méretviszonyokat arányosan kicsinyítve kell elképzelni)? Erről szó sincs. Mindez a képzelet terméke. Nincsenek golyócskák. Energia van, amiről persze nem sok fogalmunk van, hogy mi fán terem, és csak egyes hatásait vagyunk képesek érzékelni, míg számtalan mást egyáltalán nem. 100%-ig a fantáziánkra kell hagyatkoznunk. Ami pedig az intuíciónkat illeti (ezen értsd az összes eddigi tudományos felfedezést), azok eredeti forrása nem a szerzők agya, bár úgy tűnik fel, mintha onnét pattant volna ki, hanem egy általunk soha meg nem ismerhető rendszergazda által egy végtelen adatbázisból - minden valószínűség szerint tervezetten - lehívni engedélyezett információ tudós agy által a földi (evilági) látszatvalóság nyelvén interpretált és földivé átalakított, információ-derivátum.

Előzmény

Válasz

ÁDÁM
Nem tántorítsz el, lelkem felfelé tör. -

A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA
Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg, hogyha a mindenség gyűrüjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten,
Hogy megközelítsd őt - s elront kicsínyül. -

ÁDÁM
Ugyis nem ront-e majd el a halál?

Válasz

András
Megneveznéd ezen kvantummechanika eszközök neveit?

Előzmény

Válasz

A diák számos hibát alkalmaz, nem fizikai, hanem biológiai fogalmakkal érvel, és ezekre a prof nem a megfelelő választ adja, nyilván azért, mert az megakasztaná a párbeszédet, és ezt a szerző nem akarja.
- tudjuk, hogy agyak léteznek, és tudjuk, hogy ahhoz, hogy a professzor előadást tartson, szükséges, hogy legyen agya.
- az evolúció nemcsak megfigyelhető, de egyes esetekben kézzelfogható, például az antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek kifejlődésével.
- a hideg - nem a hő hiánya, mivel a részecskék sosem állnak meg teljesen.

A sötétség a fénynek hiányát jelzi
nincs gonoszság sem - az csak a jóság hiánya?

Isten léte hit kérdése .mondja diák, a hasonlatai azonban kifejezetten olyan dolgokat mutattak be, amik nem hit kérdései.
Ebben állt a fő tévedése.

Előzmény

Válasz

Egy (állítólag) valós, megtörtént beszélgetés leirata:

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: - Hiszel Istenben?
Diák: - Teljes mértékben, uram.
Prof: - Jó-e Isten?
Diák: - Természetesen.
Prof: - Mindenható-e Isten?
Diák: - Igen.
Prof: - A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat.
Prof: - Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: - Igen.
Prof: - Jó-e Sátán?
Diák: - Nem.
Prof: - Honnan származik Sátán?
Diák: - Istentől?
Prof: - Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: - Igen.
Prof: - A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: - Igen.
Prof: - És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: - Igen.
Prof: - Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
Prof: - Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: - Igen, uram.
Prof: - Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel.
Prof: - A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: - Nem, uram.
Prof: - Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: - Nem, uram.
Prof: - Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: - Nem uram, attól tartok nem.
Prof: - És mégis hiszel benne?
Diák: - Igen.
Prof: - A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: - Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
Prof: - Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.
Diák: - Professzor úr, kérdezhetek valamit?
Prof: - Persze, kérdezz csak.
Diák: - Professzor úr, létezik-e a hő?
Prof: - Igen.
Diák: - És létezik-e a hideg?
Prof: - Igen.
Diák: - Nem, uram, téved! Nem létezik!

Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
Diák: - Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák: - És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: - Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: - Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: - Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: - Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: - Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: - Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
Prof: - Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: - Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
A professzor megrázza a fejét.
Diák: - Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák: - És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: - Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: - Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: - Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: - Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt.

Válasz

Egy tudósunk már felvetette, hogy a nanotechnika fejlődése elvezethet oda, hogy a kvantummechanika eszközeivel egy "műanyag" elkezd önállóan szaporodni és ez kontrollálhatatlanná válhat. Akkor pedig nemcsak a Földet, de a Világmindenséget is óriási veszély fenyegeti: egy ilyen "élőlény" mindent elpusztíthat.

Válasz

A csodálatos csillagos égben sokkal inkább a megismerhetetlen és felmérhetetlen hatalmú Teremtőt csodálom és tudatára ébredek porszem-voltomnak.

Válasz

Szóval inkább csodálni tudom a falusi szomszédaimat, hogy szinte 100%-ig önellátók - még nem adták fel. A gyermekeik már hajlanak a lustaság felé, de még mindig közel áll hozzájuk a hagyományos falusi életmód. Talán Magyarország még vissza tud majd szokni a szájber-degeneráltságból a normális emberi életbe. Azt hiszem, hogy a 24. órát éljük.

Válasz

Sokszor meg is ijedek, hogy mennyire elfogadom a civilizációt a magam számára is. Mennyire ijesztő elképzelni is, hogy 100 éve hányan vágtak és dolgoztak fel disznót, csirkét stb. otthon és hűtőszekrény nélkül hosszú időn át tudták fogyasztani a füstölt hústermékeket. A szomszédomban 15 liba gágogott egész nyáron át - már kissé zavaró volt a zajongásuk. Szerencsére a távoli kutyaugatást vagy a kakaskukorékolást még mindig nagyon szeretem.

Válasz

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=x20IrxiMsy8

Válasz

Persze, harmónia még van és segítenek az elődök is. Csak hát a mi korunk a Kékszakállúval kezdődik és eljut a mai fiatalok tömegízléséhez, ami valamiféle kemény rock és nyálas-nyúlós nyávogás vegyüléke.

Mi még ismerjük a harmóniát, de mi lesz az utódainkkal? Csupa szintetikus, virtuális látottak, hallottak, ízleltek, tapintottak, alkotottak - tömeggyártásos alapon. Majd még úgy sem. Ez van, ez lesz, miközben azt hisszük, hogy valami közünk van a táguló és alakuló világmindenséghez, vagy a valószínűségszámításon alapuló élet kialakulásához a Mindenségben. Mindez persze azt a célt szolgálja, hogy azt higgyük: MINDEN AZ ANYAG, MINDEN AZ ANYAG MEGISMERÉSE, AZ ANYAG MEGISMERÉSE BOLDOGGÁ TESZ.

Erre mondom, hogy virtuális valóságban élünk, mert az anyag megismerhetőségének vallását tukmálják ránk. Az egész csak ábrándozás. Mindjárt megkeresem a kommunizmus amerikai változatát hirdető Vénusz-Projektről szóló videót és beszúrom a linket egy új kalitkába.

Válasz

Kedves András! Mire jó ez a pesszimisztikus általánositás? A civilizáció
áldásai legalább annyira hasznosak, mint az általad felsorolt ártalmai.
Amilyen alapon feltetted a kérdést, hogy "mi fán terem a gravitáció?"-
Megkérdezhetnénk mi fán terem a zene? a költészet? Nem szedünk szét
hangjegyekké egy Schubert impromtüt, vagy szótagokra, vagy betűkre
egy Shakespeare szonettet, hogy felfogjuk, vagy átéljük a zene vagy a
költészet lényegét. A HARMÓNIÁN van a hangsúly!!! A mértéken és az
egyensúlyon! A test elsorvasztása legalább annyira káros mint a léleké.
(Nem azt állitom, hogy nincs igazság abban amit irtál, csak a tónusában...)

Előzmény

Válasz

Fejlesztünk és fejlődünk. Fejlesztjük az "anyagi világ" megismerésének (holott az igazságnak soha nem jutunk birtokába, csak azt hisszük) képességét. Fejlődünk, de hogyan? Növekedve. Mi a növekedés alapja? A terjeszkedés, az extenzív, vagyis mindent bekebelező, mindent felfaló átalakítás. Átalakítjuk a Föld méhének kincseit műanyagokká és életellenes mérgekké (gázokká és vegyületekké). Átalakítjuk az emberiséget egy fogyasztó és megszállottan robotoló, önmagát még az élvezetek által is pusztító és degeneráló automatává. Emberek milliárdjait termelő és fogyasztó automatákká alakítja át a mai fejlett civilizáció. Ami pedig igazságot illeti, hát azt intenzív, befelé növekedéssel lehet csak megközelíteni. Befelé, a lélek felé és nem kifelé, az anyagi világ meghódításával.

Válasz

Csodálatos a mi virtuális világunk, rengeteg szépséggel szolgál, hogy ámuljunk és bámuljunk és rengeteg munícióval ahhoz, hogy fantáziáljunk és igazoljunk fantazmagóriákat, valódinak vélt virtuális valóságokat, mert mi más mindez, ha soha nem tudjuk megmagyarázni, hogy mi fán terem a gravitáció, az elektromosság, az elemi részecskék közötti közelhatás, egyáltalán mi az atommag és az elektron (ha csak egy anyagszerű modellben létezik, de végső soron csak energia - akkor mi is az az energia: anyag, vagy csak az anyag okat?) a fény kettős természete, stb., stb... Csak járatjuk az agyunkat és építjük a teljes megsemmisülés felé vezető virtuális világunkat, ami visszafordíthatatlanul az élet megszüntetésére tör.

Válasz

Milyen jó, hogy anno megcsinálták ezt az űrteleszkópot...jó lett! Köszi, Sanyi! Hajni

Válasz