Andrassy Mariann üzente 12 éve
Andrassy Mariann üzente 12 éve
Tudjuk, hogy ahhoz, hogy az ernyőn inteferencia-képet kapjunk, a fotonnak vagy elektronnak egyszerre kell áthaladnia mindkét résen; térben, időben vagy ezek valamilyen kombinációjában. Viszont a kísérleti eredmények szerint, ha kivesszük az ernyőt, SOHA nem látjuk őket egyszerre mindkét résen áthaladni. Mindig az egyik VAGY a másik "távcső" látja a felvillanást, de a kettő együtt sohasem.
A következő történik. Először is, a kísérlet "lelke", a forrás egy olyan ultraibolya lézer, amely képes a fotonokat egyenként kilőni magából. Az UV- fotonok ezután szabadon átrepülnek (mindenfajta mérés, vagy útvonal-meghatározás nélkül) egy kétréses apparátuson, ami után rögtön egy különleges kristályba ütköznek (bármelyik résen is haladtak át).
Ez a különleges kristály egy nemlineáris (BBO) optikai elem, amely kettéhasítja az UV-fotont két, különböző irányban kirepülő infravörös fotonná, amelyek tökéletesen összefonódott állapotban repülnek tovább a térben.
Az ikerpárok tagjai azonban eltérő szögben hagyják el a nemlineáris kristályt; a pár egyik tagja a képen felfelé, a másik pedig lefelé térítődik el a párkeltés pillanatában. A képen felfelé vetülő ikreket "szignál", a lefelé vetődő ikreket pedig "másoló" (idler) fotonoknak nevezzük.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a felső detektor-ernyőn megjelenő (vagy összeomló) interferencia-kép épsége kizárólag attól függ, hogy mit csinálunk, vagy mi történik a másoló (idler) ikertestvéreikkel az apparátus további részeiben.
Andrassy Mariann üzente 12 éve
Mi lenne, ha a megfigyelést akkor végeznénk el, amikor a részecskék már nem tudnak ellene semmit sem tenni?
Ez vezetett az ún. "Késleltetett választásos kvantumradír-kísérletekhez"
Állítsuk össze a klasszikus kétrés-kísérletet, de az interferencia-ernyő legyen tetszés szerint elmozdítható, vagyis "kivehető" a fény, a fotonok, vagy a különálló elektronok útjából. A kivehető képernyő mögé pedig helyezzünk két optikai érzékelőt (mikroszkópot, távcsövet, stb.), amely közül az egyik például csak a jobb oldali, a másik csak a bal oldali résre fókuszál.
Tegyük a helyére az interferencia-ernyőt, és lőjük ki egyesével a fotonokat vagy elektronokat, majd várjuk meg, amíg áthaladnak valamelyik (vagy mindkét) résen, és várjunk egészen addig, amíg majdnem elérik az interferencia-ernyőt.
Ekkorra már réges-régen elvileg el kellett, hogy dőljön, hogy a részecske melyik résen haladt át, vagy esetleg mindkettőn egyszerre (hiszen fénysebességgel vagy közel fénysebességgel halad, és a következő pillanatban becsapódik, ill. becsapódna az ernyőbe), mi viszont még mindig dönthetünk, hogy hagyjuk-e ezt megtörténni. Ha a helyén hagyjuk az ernyőt, akkor szépen hullámzó interferencia-képet kapunk. Ha viszont hirtelen kiemeljük az ernyőt - a másodperc milliárdod része alatt - akkor a résekre fókuszáló optikai érzékelők valamelyike látni fogja a fotont, és tudhatjuk, hogy melyik résen haladt át igazából.
Monoki Sándor üzente 12 éve
A kétrés-kísérlettel mindig az volt a bajom (hogyan is mondja a rajzfilmben "nem volt szimpi") mindig az ernyőhöz érkezés ellőt mértünk térben és időben egyaránt ezáltal megakadályoztuk,hogy az történjen ami a mérés nélkül történik.
Egyes vélemények szerint maga a megfigyelés ténye okozza a dolgot szerintem a módszerek.Mit is étek ez alatt?Elmagyarázom vegyünk egy példát engem valaki megfigyel ha ügyes (jó módszert választ a megfigyelésre) akkor nem veszem észre és úgy viselkedem mintha nem figyelnének nyugodtan vakarózom piszkálom az orrom miegymás,de ha bármilyen pici jelből észre veszem (magyarul nem jó a módszer)nem vakarózom nem piszkálom az orrom a miegymás meg pláne nem.
A megfigyelés ténye mindkét esetben tény a különbséget a módszer okozza.
Ki meri azt állítani hogy kvantum szinten ahol igen kicsi hatások igen nagy változásokat okoznak ismeri a helyes módszert a megfigyelésre?!? Ha nem állíthatjuk ez a helyes módszer és ezzel a módszerrel azt kellene látnunk amit a egy jó módszerrel látnák nem állíthatunk olyat mégse azt látjuk pusztán a megfigyelés ténye okozza a változást!
Van aki azt mondja misztikus én azt megoldásra váró rejtély és majd meg is lesz oldva.
Azt mondod:"Gyere ki az anyagból"
Lehet,hogy csupán csökevényes képességeim miatt de nem tudok semmit anyag nélkül érzékelni.
Kaló János üzente 12 éve
Mariann
Így van.Meg van a macskás doboz!Míg ki nem nyitod a dobozt:Él,vagy nem él?Ha kinyitottad (mérés,megfigyelés)egyértelműen a két lehetséges állapot egyikébe kerül.
Ez most csak úgy beugrott,amúgy meg rám tört a tavaszi fáradság.Nejem szerint inkább a lustaság.Ő is nőből van!
Andrassy Mariann üzente 12 éve
A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.
Kaló János üzente 12 éve
Tudom,hogy nem nagy hülyeséget írtam,de el kell olvasnom a kapcsolódó anyagokat.Vagy legalább össze szedettebbnek kell lennem.Meg úgy látszik fogalmazás gátlót vettem be nyugtató helyett.
Különben logikus.
Így aztán neked is puszi.
Andrassy Mariann üzente 12 éve
Andrassy Mariann üzente 12 éve
Kaló János üzente 12 éve
Az egész kísérlet lényege:
"A megfigyelő megváltoztatta a hullám tulajdonságát pusztán a jelenlétével"
A kvantumfizika lényege ebben a kijelentésben van elásva!!!!
Monoki Sándor üzente 12 éve
Jól látom,hogy a videóban a szemecske nem a rések ernyő felőli oldalán figyeli az elektronokat hanem a kilövési oldalon?