Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

http://skytour.hungarianforum.com/

A MERKÚR BOLYGÓ ÉSZLELÉSÉRŐL

Elődeink a holdhónapot 4 darab 7 napos naptári hétre osztották (a mi Holdunk durván 7 és fél napig mutat egy fázist). A hét egyes napjait a Rómaiak - a Vasárnapot és a Hétfőt kivéve - olyan isteneikről nevezték el, amelyeknek volt bolygó megfelelőjük is:
 
   Vasárnap     Dies Solis
   Hétfő            Dies Lunae
   Kedd             Dies Martis
   Szerda           Dies Mercurii
   Csütörtök       Dies Iovis
   Péntek            Dies Veneris
   Szombat          Dies Saturni
 
Gondolkodott már az Olvasó azon, miért van az, hogy a "mozgó" égitestek száma megegyezik a hét napjaival?

2009. szeptemberének végén az öt évvel korábban indított Messenger szonda körülbelül 200 km-re repült el Naprendszerünk legbelső bolygójának felszíne fölött. A manőver a 2011-re tervezett bolygó körüli, végleges pályára állást szolgálta. Bár kisebb műszaki hiba akadályozta a szonda működését, sikerült eddig sosem látott részleteket megörökíteni az égitest felszínén, amelynek így már 90%-os a lefedettsége.

Már három különböző felvételünk van a Merkúr különös, fényes foltjáról.

A csillagászok nagyon sokat tudnak Naprendszerünk bolygóiról.Részletes térképeik vannak a Merkurról,Vénuszról Marsról és a külsõ blygók több tucatnyi holdjáról.Mozgófilmeken tanulmányozhatják a Jupiter idõjárását és a Szaturnusz gyûrûjének forgását.Még olyan fotók is rendelkezésre állnak,amelyek a Vénusz és a Mars felszínén készültek.Mindezeket az értékes adatokat legénység élküli,Földrõl irányított ûrszondák gyüjtötték össze.

A szondák vezérlése sok tekintetben hasonló a robotok távirányításához.Az ûrön keresztül csak rádiójeleket lehet küldeni,ám ilyen hatalmas távolságokon a jelek elveszítik erejüket.Az ûrszondáknak szóló utasítások hatékony továbbításához ezért óriási tányérantennákat állítottak fel a világ különbözõ pontjain.Közülük hármata NASA,az amerikai ûrhajózási hivatal épített.Ezek az egyenként 65m átmérõjü parabolatányérok alkotják a DSN-t (Deep Space Network),a Kozmosz távoli Régiit Kutató Hálózatot.A Kaliforniában,Spanyolországban és Ausztráliában elhelyezett antennaóriások közül legalább egymindíg kapcsolatot tart fenn az ûrszondákkal.

A történelem folyamán sokan hitték,hogy más bolygókon is laknak értelmes lények.Nem is olyan rég még voltak tudósok,akik az elõször 1877-ben feltérképezett marsbéli "csatornákat" értelmes teremtmények mûvének tartották.Csak 1965-ben vált bizonyossággá,hogy merõ ábrándozás láttatta velük a kanálisokat,abban az évben készítették ugyanis az ûrszondák az elsõfényképeket a Marsról.A "vörös bolygó" is csak egy hát az élet nélküli égitestek sorában.

1982.október 6.án kaliforniai csillagászok a világ legerõsebb teleszkópját egy bizonyos,a Kiskutya (Canis Minor)csillagépben levõ pontra irányították.Nyomában voltak valaminek,amit több mint 70éve nem láttak,s ami most ismét a Naprendszer belsõ tartományait készül meglátogatni.Ez a valami a Halley-üstökös volt.Amint a csillagászok a palomar-hegyi nagy teleszkóp képét kivetítõ monitorok képernyõit figyelték,egyszer csak feltünt a keresett apró fényfolt.A Halley-üstökös annak rendje és módja szerint jött elõre kiszámított pályáján.

Mint minden kettõs rendszer,a Cygnus X-1 és a HDE 226 868 alkotta csillag kettõs is közös tömegközéppontkörül kering.Ha a csilago egyenlõ tömegüek,a középpont féluton található a két égitest között,ha viszont nem,a nehezebb csilaghoz van közelebb.Így a kettõs rendszerek olyan természetes mérleget képeznek,melynek révén a csillagászok megtudják határozni a rendszert alkotó égitestek tömegét.A HDE 226 868 mozgását vizsgálva a tudósok megállapították: a középpont olyan közel fekszik a csillaghoz,hogy kísérõjének feleakkora tömegünek kell lennie.

Amikor egy nagy tömegû csillag pályafutásának végére ér,a világegyetem legsötétebb és legpusztítóbb képzõdményét hagyja hátra - a fekete lyukat.Mivel az ilyen objektumnak annyira erõs gravitációs tere van,hogy sem fény,sem másmilyen sugárzás nem juthat ki belõle.A csillagászok ennek ellenére biztosak benne,hogy már legalább fél tucat fekete lyukat felfedeztek.

A fekete lyukak kimúlt öreg csillagok összeroskadt maradványai.A csillag anyagának egy része saját tömege hatására egészen kis térfogatba préselõdik össze:kisebb lesz,mint egy atommag.Ekkor éri el az ugynevezett szinguláris állapotot.Az ilyen sûrû tömegû anyag gravitációs tereelképzelhetetlenül erõs.A szinguláris állapotban lévõ csillag közvetlen környezetében a gravitáció hatása teljes mértékben legyõzhetetlen.Ezt a legfeljebb néhány kilométer átmérõjü tartományt hívjuk fekete lyuknak.

Az európai csillagászok a jelenleg használatos teleszkópoknál tízszer nagyobb teljesítményû távcsõ építésén dolgoznak.Az óriásteleszkóppal reményeik szerint a kozmosz sohasem látott mélységeibe pillanthatnak be.Ám még így sem bízhatnak abban,hogy elláthatnak a világegytem határáig.

A modern ûrkutatás Einstein általános relativitáselméletére épül.Az elmélet kimondja,hogy az anyag körüli gravitációs mezõ megváltoztatja a teret és az idõt oly módon,hogy a tér görbulté válik,az idõ pedig felgyorsul vagy lelassul.Az anyag gravitációs mezeje a fénysugarat is elhajlítja.

Az univerzumot 15 milliárd évvel ezelõtt egy fantasztikus méretû hirtelen robbanás hozta létre.Az explózióból kifelé szágudó gázok idõvel galaxisokká,csillagokká és bolygókká tömörültek.Így keletkezett a Nap és a Föld is.De hogyan képesek kiszámítani csillagászok,mikor is történt mindez?

Századunk 20-as éveiben Edwin Hubble amerikai csilagász felismerte,hogy a galaxisok távolodnak egymástól,s hogy a meszebb levõk távolodási sebessége nagyobb,mint a közelebbieké,mintha egy hatalmas kozmikus robbanás szerteszóródó lövedékei lennének.A galaxisok távolságának és sebességének hányadosából Hubble kiszámította,mikor játszódhatott le az õsrobbanás.Ezt a számot ma,a legkorszerûbb és legpontosabb megfigyeléseket alapul véve,15 milliárd évre tesszük.